Balassi a mantuaiherceg udvari zenészét, Monteverdit hallgatja Esztergom alatt

Elpihent a tábor,
csillag sem világol,
mégsem úr a vaksötét:
éjjeli zefirek
álmainkra hintnek
fényességes lantzenét.
Szállong szerteszéjjel
- mint hallható fényjel -
s megzendül belé a lég

Zsoldosok hevernek
Gonzaga hercegnek
sátraiban, itt közel,
nyilván egyik talján
játszik méla lantján
s balzsamos dalt énekel.
Nem tudom, ki lehet,
de ily zengzeteket
hallva sírni, sírni kell...

Hol van Júliám, hol?
Távol, nagyon távol
gondol vajon még velem?
Ahol ilyen ének
hatja a vitézt meg:
harcharag ott nem terem.
Így hát minden török,
kit holnap megölök,
bocsásson meg énnekem!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A (Budapest, 2005)
Kiadó: Hungarovox Kiadó