Tiszta

Az érzéseimmel tisztában vagy, írod,
hátam fordítom feléd, mint egy táblát,
letörölheted. Vagy ne. Úgy unom már
a dörzsölő mozdulatokat, és a következ-
ményt: a tisztaságot. Nekem kellenek.

A nyomok: cipőtalpon a kopás, hagyma-
szag a kézfejen, ilyenek. Pont az érzé-
seimmel? Jobbat nem találtál bennem?

Ez hosszú menet lesz, és az üresjára-
tokat sem akarom elkerülni. Most nem.
Egy szelet húst nyolc órán át emésztek,
és téged? A gyomor, a belek alagútja,
igen, az üresjáratok. Ezek a megtisztu-
lás útjai állítólag. Reszketek, mint a.

Egyél egy kicsit a kocsonyából a ked-
vemért. Hogy én ezt hogy utáltam. A
szülői jóakaratot, ahogy tukmál. Most
meg én akarom magam, mint primőr
árut, a kezedbe nyomni. Lecsaphatnál
rám, igazán, lecsaphatnál rám. Mint
egy koporsófedél nyikorog felettem.

Az éj. Miért nem fested a körmöd ilyen
feketére? Nem tudsz rólam semmit, amíg
nem temettél el. Az érzéseim? Füst száll
mindenesetre. Fehér, tömött, fullasztó füst.

A dohányosok azt mondják, az a legszebb
az egészben, hogy lélegzetedről elhiszed,
nem utal másra, csak a pusztulásra. Ha
levegőnek nézlek, mit fogsz jelenteni?
Ha beszívlak. Ha kifújlak. Tisztább lesz?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.