Nyugati tér

Tekintélyes mennyiségű istenadta
áll a járdán, áll a lépcsőkön és figyel
exhibicionista break-táncosokra;
ha most ide kiállnék a verseimmel,
körberöhögnének? Vagy elzavarnának?
Vagy hazamennének? Vagy tapsot is kapnék?
Hülyeség ez, magam marha mulatsága,
s nem mintha most ettől frankóbb fickó lennék.
Alant meg harsog holmi össznépi ima,
DJ-stílus, mikrofon szór Miatyánkot,
üdvös dolog, Istennek tetsző, nincs hiba,
American feeling, na, ilyet is látok
honn, Haarlemen kívül, echte Ungarische,
de ez nem ítélkezés, hogy jönnék ahhoz?
S lehet, hogy csak az aluljáró csövese
- ki a telefonok alatt fetreng, s a kosz
takarja kába mámora bűzét -, szóval,
a csöves épülését szolgálja eme
spontán profán mise, s bár ő nem lát, nem hall,
ettől még tán üdvözülhet, tudja fene.
Könyvesbolt, tiszta kultúra, én, a tiszta
lélek fejedelme, sóhajtok egy mohót,
ám rámbámul - új könyv - vezérterrorista
arckép, s régi útikönyv, lám, New York, New York,
ikertornyos panoráma, van keletje,
tessék, tőkés ország, egy szeletnyi remény
még szeletnyibb profitból, s bekebelezve
a jóízlés, már ha jó ízlés az enyém.

Szóval, itt kolbászolok, s nem lógok ki én
a sorból, sem le, sem fel: beleolvadok
a masszába, meghagyom az ítélkezést
annak, ki végképp nemes. Itt az angyalok
csatornákból jönnek fel s kannás bort isznak,
viszont a kurvák szeretetet árulnak
és Lucifer püspök oktatja a hittant,
miközben pornográf graffityt rajzolnak
nyugdíjas nénik, s kócos hajléktalanok
csikkje végén parázslik az ambrózia.

Mint valami híg, kristályos szennyvíz csobog
a felkavart, zavaros konzekvencia.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Ezredvég, 2004/3
Kötetben: Az artista estére hazamegy (Budapest, 2006)
Kiadó: Magyar Napló