Hajnali kettõ

Történt már olyan veled,
hogy egy biztonságosnak vélt burokban éltél,
aztán egy éjszaka valaki a hátad mögé
settenkedett, és darabokra szaggatta?
Fekete gombszemével farkasszemet néztél,
percekig álltatok így a táskán marakodva,
te földre kerültél, mégsem érezted a sebet,
csak biztonságos életed utolsó bástyáját
próbáltad menteni: amíg nem szerzi meg,
meg nem történtté lehet tenni.
Ott, a hideg betonon égő térddel,
állatiasan eltorzult hangon üvöltve,
összetört kalitkád stabil rácsai helyett
egyvalamit kaptál cserébe:
a bizonyosságot, hogy jelen van a lelked,
tudsz torkod szakadtából ordítani.
Még megpróbálod üldözőbe venni,
aztán már nem is próbálkozol,
megérzed végre, hogy sebed mélysége
csontkalácsig hatol,
megállsz ott, az éjszaka csöndjében,
és akkor végre eljön a megváltó
könnyáradat, tudod, hogy soha nem fogsz
választ kapni a „miért pont én?”-re.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.