In memoriam Rejtõ Jenõ

Rumot- kiáltotta
Piszkos Fred,
- mindenkinek !
A kocsmában csend lett.
A pincér szöszmötölt a poharakkal.
- Na ,mi lesz!?
Harsant a kérdés,
S a sűrű dohányfüstös
lebujban
a döbbenettől
megremegtek
a kiszolgált matrózok
izmai.
A jövevény
az ajtóban állt,
s a gyöngyház nyelű késre
szögezte tekintetét.
Az áldozat hátából,
mint egy varázsütésre,
olvadt ki a penge.

Fülig Jimmy röhögött,
s a pincér újra töltötte
a poharakat.

"Annak a kis kalaposnak is
ott a sarokban!"-intett
a szerkesztő úr felé,
aki remegő kézzel hajtotta fel
a pohár rumot.

Az anyádat,ebből még regényt írok-
gondolta s a zsebébe tömködte
a kosárban levő pogácsákat-
útravalónak,
rosszabb időkre,
amik hamarabb jöttek,
mint hitte.









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: nincs