kettő van
mikor a könnycsepp is
a november felé hajlik
és mikor a márciusi mosoly
zöldbe parancsolja a fákat
feltörölni az őszi pocsolyából a nyarat
ha belefagy, bennmarad az emlék
a szemekből kicsorbult fény
a pillanat alatti rejtjel,
télbe suttogja magát a most
