Közös évünk

Egy friss fürt vágott orgona az,
mellyel cirógatom melledet.
Színe, szaga és neve tavasz,
mindenünk ez, amink csak lehet.

Az áruló fű szoknyádba törik
a langyos nyári éjszakákon,
és hátadon egész hajtövig
vezet egy sor katicalábnyom.

Ősz: hasadon szőlőszem szalad,
majd nem bírván testem nehezét
hamvas hártyabőre átszakad,
és csípődre csorgatja levét.

Az ágyunk hűvös lepedővel
idézi fel a téli tájat.
Csókodban velem, szeretőddel
szaloncukrot felez a szájad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.