keserű méz a számban
utolsó csókod, ámbra
illatod messze szállt, akár
a kalászszagú nyár,
fák, virágok s a kis ház felé
az ösvény őrzi még
lépteid nyomát
hűs záporok mossák
emlékké minden rezdülésed
s a végtelen égen
kéken és fehéren
mint bárányfelhő
mosolyod tiszta derű
idézve múltam
a bohó, léha lelket
aki voltam
újra dalra ihleted
hisz magamban
tartalak ,némán
s mert szerettelek
áldásom adom rád
