megfizetek minden szóért

a freskót a falról lekaparom,
zsebre vágom, és magammal hozom,
pillangók szárnyáról létük hímporát,
a sasok röptét s minden
csipkebogyó tüskét magam alá
gyűrök, égesse húsomat a seb,
mit ütnek rajtam a szavak,
a nagysándoron méteres még a hó,
öcsém telefonált, nem szöktem,
fogják a kezem, éltető a szerelem,
éjszaka járok csak oda,
halottaim is kísértenek, de
valahol kell, hogy legyen egy hely,
hol négy fal között is otthon lehetsz,
s ha azt mondom haza,
zarándokfű terem ott biztosan







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: nincs