félig tele, félig üres

semmi baj, épp üres vagyok,
ugyan, gondok nem zavarnak.
semmi vagyok, de még létezem,
gyógyszertõl ragadó ajkak.

néhány akadó lélegzet,
számból gomolygó füst,
színehagyott, fakó arcon
tükrözõdõ ezüst.

szürreális ópium-álom ez,
valótlan, el csak alig hihetõ,
lassan túltágul már a tudat
és túl tág a tér, az idõ.

félig teli vagy félig üres,
mosogatni való edény vagyok,
magamon a zománc: magam,
le csak kis darabokban pattogok.

semmi baj, majd egyszer
egész leszek, teljes, teli,
olyan, aki szeret élni,
és nem csak képzeli...

most félig üres, félig teli,
kopott ugyan, de már tiszta,
a maradékot is kiöntöttem,
a föld azt is, úgyis felissza.

2007. február





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.