tudat-alattom

tollból iszkol a tinta
feketén fehér
írok írogatok

úgy zsonganak mintha
mérgezett egér
fejemben cincogatok

sorban s tülekedve
kedve szerint mind
dőlnek rá a lapra

mert éjfélegyre
álomporokat hint
valaki a gondolatra

(a sok fáradt gondolatra)

(magamnak is vetek
nekik is ágyazok
fáradtak vagyunk)

csak gondolkodtam
az agyam éber
oda-vissza körök

talán el is szundítottam
de a szekréter
meg a parketta zörög

mit álmodott Freud?
olykor ő is felébredt
éjjente vajon

ha meghallott ilyen zajt?
vagy kábán legyintett:
"Ó, ez csak a tudatalattom."

2006. november





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.