Gyertyák

Anya gyertyákat gyűjtött,
Talán az alliteráció miatt.
De rá jellemző módon
Egyiket se gyújtottam meg soha,
Mert nem akarta, hogy összefonnyadjanak.
Nem azért fizetett értük.
Nekünk is gyakran mondogatta ezt.
Hogy nem azért szült meg minket,
Hogy mire felnövünk, legyen két hülye gyereke.

Egy útszéli fán tanyázó varjú
aztán azt mondta kár. Értettünk belőle,
mert a szó visszafelé olvasva ?rák?.
És valami nagy szél el is fújta anyát,
Aki ekkorra már maga is gyertya volt.

Még mindig a viasztócsába fúlt kanóc körül lebeg
valami éjfekete-szürke füst.
Miközben nézem,  
próbálom agyamba vésni a táncát.
Hogy majd odahaza a papíron visszaidézzem
a hozzá tartozó lángot.
Anya pillantását.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.