ember tétel

ember tétel

rámpám tél akadály
hozva visz
mi visszahoz
s a lábam előttem

támpontnak hajlanak
lágy fák ott a lankákon

meglop az éter
elcseni hőm

mártásbarikádként
tornyosul a ruha
fogy az étel

velem jön mit
a heveder tart
s mit a kapocs fog
vagy csat ragad

romhalmaz
a körmöm helyén
lábam előtt
tócsa, vas

kék idén minden arc mi
párolt zablevet tárolt

s a terv
letepert
mind
annyiunkat
tétován untat és jár
mint kondérból a
tál :úgy viszonyul
számot ad neki az egyszerűsítés

a ruha tűnődik
tépelődik a halkan
fekvőn :kidobnak vele
együtt

rántani nem kell
csak foszlani
tűnő köd a cérna
álmodik elit lábbelit

szűk halánték
kopott könyök


...régen, ha mérték
ízes volt a pánt
s a pont a tám
leheveredett falvak alá
mátol sárga víz e sebe
s a harang leng
cseveg a feje
nyomott fűszálakkal
tetéz, tapasztal
kér ide látszik
a szem
a mersz
hogy szipalánkra lép
patt ánizs rés
a levegő vonalak közt
mi villan s kiteker
röptében

peng
és
tamm


maharmat

mit tárolt e
konténere
a percnek
most
csak
serceg
és
üres
nedvtelés
: szivárgó vér s törött csont

a lankákon egy festett pont






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.