miattam

Csak úgy vagyok
Magamban.
Ülök csendben
Nem szólok hozzád
Csak nézlek
Ahogy azok,
Az édes cseppek
Lecseppennek
És te is csak ülsz,
Nézel.
Minden rendben!
Mondom, de Te
Mégsem hiszel
Nekem.
Mert nem érted,
Nem érted,
Mi volt a baj,
Amikor az én
Könnyem folyt
Miattad.
Az volt a baj,
Hogy Te nézted,
Ahogy sírok,
És nem szóltál hozzám,
Csak ültél csendben,
És néztél.
Ahogy a lehulló,
Cseppek,
Elmázolják a szemem,
És csak a festék-csík
Az arcomon,
Ennyi emlékeztetett
Arra, hogy előtte
Néztelek nevető-szemekkel.
Remegő szájjal és
Elmázolt sminkkel
Várom: Mondj már valamit!
Ne nézz így rám, kérlek.
Ne, sírj. Na...csendesedj el.
Nincs baj... nincsen semmi gond.
Csak egy picit magányos vagyok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.