A földút

"Das heisst: Gott machte die Dinge
in ihren Namen erkannbar. Der
Mensch aber benennt sie massen
der Erkenntnis."

W. Benjamin


Kimozdulni az erőcentrumból,
Ahol lebeghetek, akár a
Gótikus kőszentek ég és föld
Között a dómok oldalán, vagy
Kőredőkben omló kámzsájuk,
Kicsit kívül ezen a gyűrűn,
Ahol jobban látom még a Holdat
Is, és visszafele földúton
Jövök, a patakágyon át, és
Izzik fönn a Próféta Koporsója,
Patkómágnesbe fogva Ég és Föld
Között, kelet felé ring horgonyán.
S körül a volt királyi vadaskert,
Távol a dűlők, még messzebb, de
Megszólítható közel az elfelejtett
Nevű, kopott térszínek, a
Felködlő szerek, sötét szegek,
Tömör ságok, mintha a földút
Hívná így a környékét, most épp
Nekem, míg fel nem szív erőterem,
Vasport a mágnes, burnótot az orr.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A terep (Pécs, 1998)
Kiadó: Jelenkor