Hiányzol
Zord lelkek között
egyedüli melegségként
fognám össze kezemmel Személyed
Lángoló ridegség vesz körül engemet
gyengének érzem magam
egyedüli harcosnak
ebben a véget egyszer talán
soha nem érő csatában.
Pillanatnyi állapotok okoznak örömet
ezek azok mikor együtt nevetünk
bolondság boldogságnak tűnő perceiben
mely elillan, ha nem vagy velem.
Lelked oly közel engedett, megériteni
oh, igen meglehet.
Átölelni vágyom, mert
gyengének érzem magam
ebben a véget egyszer talán
soha nem érő csatában.
Nem lehetek egyedül ily erőtlen
pszichés elmém nem szabad, hogy
il módon cserben hagyj!
Nem szabad legyőznetek,
mert én, Én vagyok
ki nyerni tudott
ebben az egyszer, Most
véget érő nyugtalan csatában.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
