Horány



(fordította: -)



Horány

Horány

Zuhan a vizfenékre a horgony,
Nap kelé fel a pilisi ormon.
Napsugár rohan az erdőt követve,
Vadkacsák úsznak a nádközegbe.

E tájkép írott egy falunév nyomán,
Melynek neve nem más, mint Horány.
Hol kisdedek látnak napvilágot,
Hol hajadonok szagolnak friss virágot.

Gazdasszonyok, hol beszélnek fűről-fáról,
Kapualján télen és nyáron.
Ifjak vígan kergetőznek a réten,
Hol őseik arattak nem oly régen.

Szeretem a tájat jómagam,
Egyre hív a nagy hang:
Gyere honfi, vár a falu népe,
Térj már be hozzánk végre!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -