Mocorgás
Alvó arcodra teszem tenyerem.
Fintorogsz.
Álmodban négylábú székek vagyunk,
asztal körül ácsorgunk.
Te nem tudsz megbocsátani
az asztalosnak, így billegsz,
rajtam ülőpárna van.
Ha rádülnek, arról álmodsz,
hogy fa lehettél volna, gesztenye.
Én, mint másik szék, tüzifa
szeretnék lenni, megvisel ez
az álló unalom.
Mérges is vagy rám, hogy
égni akarok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Irodalmi Jelen, Magyar Szó, 2006
