ilyenkor félek

Ilyenkor félek én, mikor már
Szemed másnak is megtetszik,
Ha tested kiforrott ívein merengve,
Csodálva megállnak ezrek is.

Mert kincset lopnának el tőlem,
Gyanakvón nézek az effélékre,
Oly szánalmasan, s mint vadállatnak
Gazul tombol szándékuk fénye.

Ilyenkor félek én, mikor már
A színtelen utcák egyedül fogadnak,
Mikor nélkülem bontod ki lényed
A flasztert rongyoló férfi arcoknak.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.