Tudod...

Tudod,
Éjjelente nem alszom,
Hozzád járok kedd óta,
Rágódok a mozdulatok
során, a kibogozhatatlan
sötétben tested ívein
szállingózok tovább
-sokat is engedtél talán,
nem kellett volna-
ott aludnék el, ahol
legpuhább az érzés,
mellkasod tövében,
hogy halljam, amitől
már kedd óta nem alszom,
hogy csak engem hozott
lázba, téged elnyomott
az álom.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.