Eszter-szong (cica-dal)


a zongora billentyűin járva
meg-megállt, és körülnézett.
azután lassan, óvatosan lépett tovább.
kezében volt egy napernyő.
olyan, XX.századbeli valami.
nyitogatta, csukogatta,
nem tudott vele mit kezdeni.
próbálta kecses lépteivel
hangra-kelteni a néma zongorát.
a hangszer meg csak állt
önnön-feketében,
és nem érezte a nagy csodát.
azért csak lépdelt tovább,
puha talpaival lágyan símította
a szótlan billentyűzetet.
türelmesen várt, és suttogta:
lehet, lehet, lehet.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.