Egy mondat a hûségrõl

Ráncaimban ma újra megtaláltad magad,
s benne vígságos napjaink
örömteremtő kábulatát,
szerelmünk papír zsebkendő
cicomáinak életet adó mámorát,
mikor letörülted arcomról a könnyet,
s szemembe nézve mondtad,
kapaszkodj belém, a lépcső meredek,
fogom a kezed s minden lépésed figyelem,
segítek neked sorba rakni az emlékeket,
kivájni a sárba kövesedett
halottakat, bűnöket, kereszteket,
gyermekeink mosolyát s a csodát, ami
összeköt s az erőt, hogy
együtt biztosan elérjük a tetőt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: nincs, nincs
Kötetben: nincs (nincs, nincs)
Kiadó: nincs