Mindössze ennyi
Magányban én vagyok a zaj,
zsivajban a csend,
vízben az íz,
káoszban a rend.
A világ figyel, és én a világ része vagyok,
kicsik közt a legnagyobb és mégis semmi,
-minden?...ennyi!
Fényben én vagyok az árnyék,
a sötétben a fény az otthonom,
halálban én vagyok a játék,
ítéletben az oltalom.
Figyel a világ, és én a világ része vagyok,
óriások közt parány,semmi,
mégis minden,nem több, csak ennyi.
Ugye látod, hogy te is a világ része vagy,
tekintsd a földet és atomjaidat,
eggyek vagyunk és különbözünk,
együtt,de egyedül szenvedünk,
mi vagyunk a minden,
és mi vagyunk a semmi,
ennyi a létünk, mindössze ennyi.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
