Labirintus

Minden éjszaka ez a labirintus.
Vöröslő tégla, csontok szerteszéjjel.
Félig hervadt leander, rózsa, mirtusz.
A sarkokban homály. Csipetnyi kétely.

Éneklik, hogy „…mindenét odaadnᅔ
A falon egy test átsuhanó árnya.
Balra forduló, itt fog Ariadné
fonala visszatérni önmagába.

Álkulcsok. Nyitható-csukható álmok.
Lehet hogy ez az, lehet hogy a másik.
Talán ma sikerül és rátalálok
mielőtt még rájönnék, hogy hiányzik.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Álombeszéd (Budapest, 2002)
Kiadó: Széphalom