Maka Csilla
Fegyvertelen
Fegyvertelen vagyok,
Ne bántsatok.
Önmagam rabja,
Védtelen.
Nincs erőm
Váteszként élni, de
Őrző még lehetek.
Míg a múló idő
Finom szorítása
Csomóba köti
Az éveket,
S az élet
Fejet hajt a
Csendes
Megalkuvásnak,
Át fagyva,
Félve,
Kihasználva,
Kiáltom újra és
Újra,
A béke partjainál
Nyugodjé k a
Szellem!
Eszmék ,
Harcok,
Tüzes szerelmek!
Ifjú boszorkák,
S lázadó fiúk
Lelkében tomboló
Vihar,
Öregek ajkán
Megkövült sóhaj,
Pányván száradó
Emlékezet,
Szavakba zárt
Történelem,
Itt belül,
Lelkem mélyén
A félelem, hogy
Omlik a part!
Állok némán,
Hangomat elnyelte
Az alkonyat.
Vajon, hallanád
A sikolyt, ha
Felgyújtanám
Magamat?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
|
|
|