Nem kell

em kell már az a szó,
melyben nincs lehelet,
és nem kell az a hang,
melyből nem született
soha fény,

nem kell már az a szín,
mely nem fest alakot,
és nem kell az a láng,
mely lent hűl, ha ragyog
odafönt,

nincsen más csak a vér,
nincsen más, a gyilok,
áldoz mind ki liheg,
áldoz mind, s lefogyott
a remény.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.