megszárítkozott

Megszárítkozott

Halványvörös az ég cipője.
Sárgán mered felém fűzője.
Látok, s meleg tintában itat
izzadsága s egy utat mutat.

Szürke szirmát láttam virágnak,
mi kinyílt éjjel a Világnak.
Adta bele kezembe a fényt
és lángja mutatta az ösvényt.

Úszkált még sötét könnytengerben,
szárítkozott emlékszél hengerben.
Szemem köpenye magasba szállt,
s a sötéttel együtt köddé vált.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.