NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2025-11-13 10:42 Összes olvasás: 147483| 826. | [tulajdonos]: újfalusi kevert (7) | 2025-11-10 15:21 |
(Hetedik beöntés)
*
Áll a bál
Nagy napra ébredt a falu. Reggel hattól zengte a szecsei rezesbanda az ébresztő indulókat. A fő utca szovjet és magyar zászlókkal fellobogózva. Plakáterdő hirdette a SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG ÉS KULTÚRA HÁZA avatásának napi programját. Maga, Matalin Katalin rajzolta azokat, éjt nappallá téve, s mintegy megbánva azt a sok kárálást a világvégével kapcsolatban. Zúgott a Vörös Csepel, a Hej te bunkócska te drága, a Párttal a néppel egy az utunk…
A 2. számú italboltban szokatlanul nagy volt a nyüzsgés, a moraj. Szemmel láthatóan ezen a napon még kevesebben mentek a férfiak a délelőtti misék valamelyikére, mint más vasárnapokon. A pult körül csoportosulók valami fogadás félében voltak érdekeltek. Az ifjú Pityó Zoli írta egy irkába a neveket, meg a fogadás összegét. Az egyre hangosodó zsivajban már saját szavukat sem értették.
A tanácsházán, mint a mérgezett egerek, kóvályogtak a munkatársak. A legnagyobb pánik Lipótmezei Ödön elvtárs ábrázatára íródott. Mint eszeveszett fenevad, őrjöngött, miközben szintén ész nélkül csapkodva az ajtókat, kényszeres igyekezettel jött-ment az egyik szobából a másikba. Már csak négy óra volt a megnyitóig, de még mindig nem lehetett tudni, hogy miként lehet majdan megközelíteni az avatás színhelyét. A háromhete szakadatlanul zuhogó eső sártengerré változtatta a szovjet-magyar Barátság utat, amit a nehéz gépjárművek amúgy is valósággal felszántották az építkezés során. Most dühönghetett igazán a falu legelső embere, amikor a három kívánságból mindjárt az elsőt olyan hiábavalóságra fecsérelte el, mint Osztyapenko elvtárs rokoni szálainak firtatása. Bezzeg most föl van adva lecke! Püspök elvtárs a járástól, Herczeg elvtárs a megyétől, már csak ők menthetik a helyzetet a csúfos bukástól. Minden fül azt a telefoncsengést várja, amely tudatni fogja, miként is lesz mégis megközelíthető a SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG ÉS KULTÚRA HÁZA.
A falu ebben a szép és szélcsendes órában, amikor a csirkepörkölt illata minden egyéb szimatolni valót elnyomott, s még egy kutyavakkantás se törte meg a békés csöndet, táplálkozott. Az asszonyok ecsetelték a mise történéseit. Említést tettek arról is, hogy a tisztelendő úr mindenkit buzdított, hogy feltétlen legyenek részesei a kultúrház avatásának, meg az azt követő ünnepi műsornak, és a végén tekintsék meg a rég nem látott népszínművet: a Lipótmezei Ödön által írt és rendezett „Újfaluba két úton kell bemenni” címűt, a helyi műkedvelők előadásában.
Szörnyű zakatolással érte el az alvéget egy katonai szállítóeszköz. A kiszolgált batárnak tűnő förmedvény egy hajónak látszó hirpedt-horpadt vízi járművel érkezik a faluba. Nemsokára megérkezik még két Urál típusú katonai teherkocsi is a Fő út és a Szovjet-magyar barátság út sarkához. Ott már Lipótmezei Ödön elvtárs és az ünnepség más szervezői toporogva várták a megmentőket.
Asszonyok jöttek felmosó vödrökkel, rongyokkal, s amint a hatalmas bádogladikot földre helyezték, azonnal nekiláttak annak belsejét arany tisztára sikálni, kissé még fényezni is annak belső terét. Közben az egyik katonai szállítókocsi szép lassan megközelítette a sártengeren átvágva a falu büszkeségét a SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG ÉS KULTÚRA HÁZÁT! A két Urál típusú monstrum egymás csörlőkötelét húzta le a csörlők dobjáról, így a bádoghajó a drótkötelek révén majd megindulhat a két jármű között. Ekkorra már a falu apraja, s nagyja ott ámult és bámult a történések miatt.
A 2. számú italbolt teljesen elnéptelenedett. A szintén bámészkodó törzsvendégeken egyre inkább erőt vett a lehangoltság. Mintha már sejtenék: itt mégiscsak lesz avatás. (Lipótmezei elvtársat és magát Osztyapenkó tábornok elvtársat kétéltű PSZH vitte, soron kívül, az új létesítményhez e jeles napon az avatás színhelyére.)
Először a vendég elvtársak szálltak be a hajóba, köztük Püspök és Herceg első titkár elvtársak, Magvető elvtárs, a járási művelődési osztályról, Vadász elvtárs, a járási munkásőr parancsnok, Szép Ilona a járási úttörő titkár elvtársnő, Látó elvtárs, a hazafias népfront járási vezetője, valamint Puskás atya a helyi plébániáról.)
A hajó orrára erősített csörlőkötél kissé megrándult, az utasok elcsendesedtek. Ezzel elindult az első hajószállítmány a kidíszített, fellobogózott épület felé, melynek homlokzatán már messziről olvasható volt a hatalmas vörös betűkkel pingált tábla:
SZOVJET-MAGYAR BARÁTSÁG ÉS KULTÚRA HÁZA
Alatta kissé balra, fekete betűkkel:
1.SZÁMÚ ITALBOLT ÉS BÜFÉ
* | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
