NAPLÓK: Árny a fényben
Legutóbbi olvasó: 2024-12-04 20:09 Összes olvasás: 10124| 7. | [tulajdonos]: Korom a szemben | 2017-09-06 20:59 |
Györe Balázs Halottak apja című regényét olvasom. A Kalligram adta ki 2003-ban. Istentelenül erős írás. Mellbevágó. Katartikus. Szembesít. Vádol. Egyszerre vonz és taszít. Bársonyba bugyolál és eltaszít magától.
A 37. oldalon olvasom:
„Azt írtam, apám, hogy se vagyonod, se pénzed nem volt. Egyetértesz? Mégis: nincstelenségedből is kiforgatlak most. A semmitől is megfosztalak. Semmidből is kivetkőztetlek. Faggatlak. Mindent elveszek tőled. Elszívom előled a levegőt. Kérdezlek. Nem hagylak békén. Kizsigerellek. Téplek. Mit hagytál rám? Testi és lelki nyavalyákat? Magányt? Szomorúságot? Két fiút a fényképen? Mi az én valódi örökségem? A könyvek? Könyveid tisztelegtek, amikor kivittek a szobából. Kétezer könyv gyászol téged. Éjjel-nappal fönn vannak. Virrasztanak. Nem szólnak. Árván maradtak, de nem sírnak. Okosak: tudnak.”
Szíven szúrtak ezek a sorok. Rádöbbentem valamire? Magamra és gyermekeimre gondoltam, halálom után?
Ki emlékszik még azokra a széntüzelésű mozdonyok által húzott szerelvényekre, melyeken a lehúzott ablakon keresztül, a kihajolni veszélyes tábla fölött kinyúlva próbáltuk megérinteni az elsuhanó villanypóznákat, ami persze nem sikerült, de annyi eredménye azért volt a dolognak, hogy szinte szabályos időközönként zsebkendő csücskével kellett kipiszkálni valamelyikünk könnyező szeméből a mozdony kéményéből érkező koromszemcsét?
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
