NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2026-03-27 11:11 Összes olvasás: 11968| 4. | [tulajdonos]: A nagypapámról | 2017-09-06 01:47 | | Nagyon hiányoznak a nagyszüleim (az anyai nagyszüleim), apám szüleinél valahogy nem szerettem lenni. Főleg a nagypapám. Annyira, de annyira kedves ember volt. Szerette a bort. (Mindegy, hogy milyen bor volt, csak bor legyen, a családban szállóigévé vált a mondása: „Nincs rossz bor, csak rossz borivó!”) Szombatonként mondta is mindig a nagymamám, figyeld csak Tatádat, megint a borivó csizmáját húzta fel. Bement a faluba, ők a falu legszélén laktak. És ilyenkor mindig danolva jött haza, a gádorosiak kinyitották az ablakukat, olyan szép volt a hangja. És hát gyönyörködve hallgatták. Na, ilyenkor mindig letegezte a nagymamám a nagypapámat, mert amúgy csendőrpertuban voltak. A nagymamám magázta a nagypapámat, a nagypapám meg tegezte a nagymamámat. Úgy szólították egymást, hogy „Hékám!” Aztán a nyolcvanas évek elején, nem is emlékszem pontosan a dátumra, meghalt a nagypapám, és mintha a szél fújta volna széjjel, szanaszét szóródott a nagycsalád. Nem voltak már összejövetelek, nem volt már semmi sem. Persze az első töréspont, az Anyu öngyilkossága volt, azt követően nem igen volt felhőtlen nevetés, és nem volt olyan találkozás, hogy Anyu neve ne került volna szóba. Érdekes, a nagypapám haragudott korábban az öngyilkosokra, jaj, nagyon haragudott rájuk, aztán mikor Anyuval megtörtént az a tragédia, soha nem szólt róla, hogy milyen megvetendő is az a dolog. Összetört. Gyakrabban húzta föl a borivó csizmáját, de soha nem bántott senkit, sem tettel, sem szóval. Nagyon szerettem Őt, most is megkönnyezem, mikor írok róla, pedig kiskölyök koromban egyszer a vályogkerítés tetején szaladgálva megdobáltam göröngyökkel, több el is találta, Ő meg állt ott csodálkozva, meg sem mozdult, csak csóválta a fejét. Az egyik nagybátyám kezdett el kergetni, hogy rögvest agyonver. Nagypapám intette le, hagyjad fiam, gyerek még, nem tudja, hogy mit csinál. Emlékszem még arra is, hogy nyaranként kiültünk a ház elé, az árokpartra, és én trombitáltam, nagymamám mondta a nagypapámnak, gyújtson már rá Hékám, hagy űzze el a szúnyogokat a cigarettafüst. Csendes falusi estéken, a falu közepéig behallatszott a trombitaszó, kiültek a kocsma elé az emberek, hallgatták a nótákat, halljátok milyen szépen fújja a Feri bácsi unokája – mondták. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
