NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2026-03-27 09:29 Összes olvasás: 11949| 35. | [tulajdonos]: Bűn és bűnhődés | 2017-12-13 23:34 | Bertolucci Az utolsó tangója szókimondásával, naturalizmusával kicsit hajaz H. D. Lawrence Lady Chatterleyére. Különbség, hogy itt nincs férfi és nő között társadalmi osztálykülönbség. A durva megnyilvánulás érző lelket takar. Mikor a halott feleségével beszélget, engem kicsit emlékeztet József Attila Kései siratójának egyik versszakára (persze nem gondolnám, hogy Bertolucci ismerné József Attilát!): „Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget!” „Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán!” Mondjuk, ennél azért sokkal durvább a jelenet. A végén, mikor Jeanne lelövi Pault, na az meg amolyan thomasmanni (Márió és a varázsló). Katia Mann Megíratlan emlékeim c. könyvében egyébként megírja, hogy minden ugyanúgy megtörtént a valóságban, ahogy Mann leírta, csak az nem, hogy a fiú lelőtte volna a hipnozitőrt. Az alapötletet az adta a regény befejezéséhez, hogy Mann lánya megjegyezte a cirkuszi előadás végén hazafelemenet, nem csodálkozott volna azon, ha a fiú lelőtte volna Cipollát. (Apró kitérő: Láttam Latinovitscsal a tévéjátékot, félelmetesen játssza Cipolla szerepét. De komolyan! Annyira ellenszenvesre tudta venni a figurát, hogy talán még én is lelőttem volna a végén!) Aztán még egyszer Jeanne és Paul utolsó jelenete. Beugrik nekem Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése is! Szabad-e ölnünk?! Egyetlen erkölcsileg helyes válasz: nem, még akkor sem, ha az uzsorás öregasszony végtelenül káros a társadalomra nézve! Összességében véve: Bertolucci filmje számomra a korai posztmodern egyik kiemelkedő alkotása. Egy kis Lawrence, egy kis József Attila, egy kis Thomas Mann, egy kis Dosztojevszkij, majdnem azt mondtam, hogy remake, de nem, nem utánozza egyik filmet sem, azért kíváncsi lennék rá, hogy az eredetileg négy órás filmből mit vághatott ki Bertolucci. Szóval, nincs új a nap alatt. A posztmodern sem új. Nézd meg Rabelais Gargantua és Pantagruel, vagy Lavrence Sterne Thristram Shandyjét. Persze, ne gondold, hogy így nézek filmet. Egy fenét, teljesen a film hatása alatt vagyok, aztán innen-onnan beugranak bizonyos dolgok. Persze ez nem filmkritika (persze tudnék azt is írni, de már megtették annyian előttem, hogy a hatásuk alól úgysem tudnám kivonni magam, akkor meg minek?!), csak egyszerűen leírtam néhány hívószót, mint azt korábban is tettem.
A felolvasó, egészen más. Igazad volt. Valóban jobban tetszett, csak másképp és más miatt. Egyébként egyes jeleneteiben A felolvasóban is megvan a túlfűtött erotika, de egyáltalán nem zavaróan. (Bertoluccinál néha már zavart, pedig nem vagyok egy prűd alkat! Bertolucci viszont a ’70-es évek fenegyereke! Minek szépelegtek? Ecce homo! Ezek vagytok Ti, ott a négy fal között!) Megint a Bűn és bűnhődés örökzöld témája. Nem fogok belemenni annyira, mint Az utolsó tangóba – beletudnék! –, de itt a holokauszt túlélő nőtől hangzik el a kulcsmondat, most mit vár?, hogy meghatódjak?! – mondja az egykori elcsábított férfinek. Hanna jellemábrázolása számomra egyébként nem túl bonyolult, még nem húz le a börtönben jó néhány évet, természetesnek veszi a koncentrációs táborban elkövetett cselekedeteit, de kérem, mi ott őrök voltunk, mi lett volna, ha annyi ember széjjelszéled! Kicsit banálisnak tűnt nekem, mindössze azért vállalt magára mindent, mert szégyellte bevallani, hogy analfabéta. (Megúszhatta volna négy és fél évvel az életfogytiglanival ellentétben.) Persze a börtönben töltött húsz év alatt azért történt egy két dolog vele, és itt nem csak arra gondolok, hogy megtanult írni, olvasni, hanem főleg arra, hogy rádöbbent arra, hogy valójában milyen bűnt is követett el SS őrként. Érdekes jelenet a jogászprofesszor és a jogászhallgatók szemináriuma. Szintén, a mi a bűn kérdése. Ami bizonyítható! Az én túlgondolásom: Hannánál sokkal bűnösebbek voltak a társai, akik még tetteiket is letagadták, nem beszélve azokról, akiket soha nem kaptak el! Michael szerepe a film vége felé kicsit szirupos azért. Persze tény, hogy éppen a film vége felé voltak olyan részek, melyeket mi tagadás, kicsit megkönnyeztem. Én azért nem vinném el a lányomat a holokauszt bűnt elkövető egykori szeretőm sírjához. Szóval nekem ez kicsit nonszensz! Vannak elgondolásaim, miért nem tartott hosszú ideig Michael és a felesége házassága, mégis egy kicsit elnagyoltnak érzem. Érdekes, mivel a két egyenként két órahosszás filmet egymás után néztem, A felolvasóban többek között Lawrence Lady Chatterley szeretőjét is felolvassa Hannának. De, hogy a film vége felé, emléktárgyai rendezése közben, miért éppen Homérosz Odüsszeiája akad Michael kezébe, no látod, azt nem tudom! Esküszöm, nem vagyok normális, hogy ilyen dolgok is eszembe jutnak. Az öngyilkosságot viszont, nem naturalista módon, vágásos technikával oldotta meg a rendező, a csehovi puska (melynek ugyebár egyszer csak el kell sülnie, ha már a színpadon van!), mikor Hanna leveszi a cipőjét, és a kamera közelről mutatja a cipőfűzőt, nem kérdéses, hogy mi fog történni. Ami aztán be is bizonyosodik, amikor feláll az egymásra rakott könyvek tetejére. Basszus! Vizuális típus vagyok. Szinte látom magam előtt, mint rúgja ki maga alól a könyveket! Ajaj, pedig azt mondtam, ebbe a filmbe nem akarok olyan részletesen belemenni!
Röviden ennyi!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
