NAPLÓK: Árny a fényben Legutóbbi olvasó: 2025-11-04 12:02 Összes olvasás: 11438| 1. | [tulajdonos]: Az én Virágom | 2017-09-02 19:45 | | Nem érdekel, mit mondasz! Hallod?! Ne mondj nekem badarságokat: majd az idő! Ne vigasztalj azzal, hogy fönt, vigyáznak rá az angyalok, hogy ül a felhő szélén, lógatja béna kis lábait lefelé, miközben mosolyog rám, mintha bizony ő is azt akarná, apa boldog legyen! Tudod, ő egy kis csoda! Tudod, ő itt van a fejemben, ő itt zörömböl a homlokom mögött. Nap, mint nap! Minden éjszaka/nappal (mostanában nagyon rendszertelenül alszom) álmodom vele. Álmomban beszél hozzám (soha nem tudott beszélni), álmomban járni tud (soha nem adatott meg neki a járás képessége). Örök kínom, örök keresztem! Miért?! Miért pont ő?! Miért pont én?! Mit érthetsz te ebből?! Írnom kell. Rovom a sorokat. Meg akarom őt őrizni a múló időben! Míg élek, ő is él! Míg él bennem, addig én is élek! Ilyen egyszerű! Mért nem hiszed el nekem, hogy „teljes” életet élt?! Miért nem fogod fel, hogy a szeretet mindenért kárpótol?! Mondd, ki a francot érdekel, hogy nem tudta az ábc-t, mondd, kit, hogy nem ismerte a négy számtani alapműveletet, kit, hogy nem beszélt nyelveket, kit, hogy nem futotta a százat tíz másodperc alatt?! Legfeljebb téged! Te inkább tartanál állatot: kutyát, macskát, mit tudom én! De én azt mondom, ő nekem szeretetet adott! Ő szeretetben nőtt fel, ergo boldog! Mondd, te boldog vagy?! Mondd, te szeretetben élsz? Mondd, téged soha nem hagyott el senki? Mondd, te soha nem hagytál el senkit? Mondd, a te gyereked, boldog? Hát persze! De honnan tudod?! Mondta?! Mert mindene megvan, amit csak kiejt a száján?! Mondd, csupán csak ennyi volna a boldogság titka?! Mondd, te ott voltál mindig, amikor a gyerekednek szüksége lett volna rád? Mondd, „bokros teendőid mellett” – szeretet helyett –, sohasem „kárpótoltad” ajándékkal, pénzzel, nyaralással, be nem teljesített ígéretekkel?! Hát ő, ő aztán igazán nem igényelte ezeket a talmi „értékeket”! Ő csak a szeretet nyelvén értett; szavak, mondatok helyett szeretetkóddal kommunikált! Mondd, mondd csak ki bátran, face to face, ide a szemembe, számodra a helyemben, a Taigetosz lett volna az egyetlen megoldás! Minek bajlódni egy „hülye” gyerekkel?! Van elég intézet, ahol elsorvadhat a lelke, ahol lekonyulhat, mint a vizet, a napot nélkülöző kerti virág! Mondd ki patyolat tiszta lélekkel, hogy nem kő van a szíved helyén, nem egy mohával belepett kő a mellkasodban! Mondd, hogy tiszta a lelkiismereted! Mert az enyém nem! Én bevallom neked őszintén, nem voltam mindig jó apa! Én hagytam egykoron kétségek között gyermeket! Én voltam egykoron megalkuvó! Én voltam egykoron megmagyarázhatatlanul gyarló szülő! Én voltam egykoron alávaló gyerekkel szemben! Fáradt és öreg vagyok! Most már kapaszkodhatok! Az egykor elmulasztott szeretet pótolhatatlan! A palánta csak üvegházban nő, a palánta csak üvegházban erősödik, a palánta csak üvegházban bimbózik, a palánta csak üvegházban szökken virágba! Szánalmat érdemlek! Méltó jutalmamat megkapom! De legalább sebzett madárkám iránt érzett szeretetemet ne akard elvenni tőlem!!! Az tiszta, mint a vakítóan fehér szűz hó! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
