NAPLÓK: Áncsán József PAPI HARCAI Legutóbbi olvasó: 2026-06-05 12:43 Összes olvasás: 15349| 5. | [tulajdonos]: Találkozások | 2007-10-31 11:34 | Keresztúton. Ezzel az alcímmel kezdtem meg naplómat írni, amikor elhatároztam, hogy
összefoglalom a velem történteket.
Ekkor még nem tudtam, hogy ami ez után következik, hasonlatos lesz Krisztus keresztútjához, igaz, ő az egészemberiségért vállalta szenvedéseit, én csak önmagamért, és családom visszaszerzéséért vállaltam saját Golgotámat.
Cipeltem egyedül súlyos terhemet, időnként összeomolva, porba hullva, reménytelenül, kilátástalanul.
Egy hete ismét ott tartottam, hogy elkerülhetetlenné vált a döntés: hogyan tovább?
Több mint tíz éve tartó depressziós időszakaimból- ma már látom- helytelen irányban próbáltam továbblépni.
Szedtem a gyógyszereket, jártam a pszichológusokat, pszichiátereket, kórházakat,
Mégis időről- időre elestem, egyre nehezebben tápászkodtam fel terhemmel.
Most, annyi veszteség után, lecsupaszodva, lemeztelenedve vállaltam ugyan a harcot, de feltettem magamnak a kérdést:
-Kinek próbálom magam összeszedni?
Talán Papi kutyámnak?
Akivel életem utolsó szakaszában, afféle élettársakként
Közösen próbáljuk a mát átvészelni, túlélni.
-Kinek hiányzom még, kinek van még rám szüksége egyáltalán?
Végtelenül magányosan telt minden napom.
Ha véletlenül összehozott a sors Angélával, Lóri fiammal, a szívem szakadt meg.
Ekkor kaptam a meghívást Egerbe, az október25-28 között megrendezésre kerülő
cursillora.
/rövid, k is képzést, lelki gyakorlatot jelent/.
Nem egyszerűen hittérítés, hanem a keresztény hit értékeinek továbbadása, közösségépítészajlott
zajlott, ezen az intenzív programmal kitöltött rendezvényen.
Most, amikor kezd kikristályosodni bennem a hétvége mondanivalója, már belátom, hogy nem egyszerűen meghívtak egy keresztény találkozóra.
Talán az a két fiatalember szólított, aki nyári sorsfordulóm estéjén visszafordított azzal, hogy valamit még meg kell tennem.
Nagyon hamar beláttam, hogy semmi különleges nincs itt, mint ami szerin t életemet, másokhoz való v iszonyomat eddig is próbáltam alakítani.
Szeretetről, barátságról.
, szolidaritásról esett szó, a közösség fontosságáról.
b
Barátokra, megértésre leltem. Tudom, hogy ami velem történt, nem büntetés volt, hanem figyelmeztetés, hogy rossz úton járok
Azért nem emlékszem bizonyos dolgokra, azért élek, hogy tiszta lappa lkezdhessek egy igazabb utat.
Családomtól azért kell egy ideig távol lennem, mert a velük való kapcsolatban is, valami nagyon félresiklott. Megértettem, elfogadom, hogy ne csak önmagamban bízzak, a remény, hogy sorsom jobbra fordulhat, meghallgatásra találhat. Létezik Isteni gondviselés, amire időnként rábízhatom magam.
Létezik valaki, aki feltétel nélkül elfogad, szeret és megbocsájt,
A három nap alatt, egyfajta lelki katarzison mentem át.
Felkavart, mégis másképpen, tisztábban látom a világot, saját jövőmet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
