NAPLÓK: Átnyúlok a hegyen
Legutóbbi olvasó: 2026-05-07 08:18 Összes olvasás: 5980| 4. | [tulajdonos]: szerelem út | 2015-09-07 12:21 |
Úton (Oláh Imre, 1999.)
Mellém ült az este.
Arcomba bámul némán.
Ő ismer, a szemembe néz,
de nem köszön, elrohan,
nem vár.
Elbúcsúzom. Messze vár az út.
A vonat már robog velem.
Elkenődik ablakán a mosoly,
mert nem jöhetsz velem.
Elviszem a szépet,
velem jön, mi fáj.
Kergetőzik bennem a múlt,
s már a jövő kérlel:
Ne várj!
Felemészt a zakatolás.
Kergetőznek a házak.
Elsötétül ablakon a bánat,
lesöpri szememről szemed.
Elejtem apró gyöngysorát
a mának, s szerte gurulva
akár a könnyek
fehérek, tiszták, hófehérek,
mint e táj.
1999.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
