NAPLÓK: utolsó szakasz: ráfordulás
Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 13:04 Összes olvasás: 7400| 32. | [tulajdonos]: ki, csak | 2019-08-19 11:48 |
Oda ragadtam a dokkhoz,
mint nőstényhez a kan kutya.
Nem. Varázs pálcával nem.
Bottal lehet csak leválasztani róla,
mielőtt megüt a guta.
Kerülgetem, ólálkodok, szimatolok,
mikor hághatom meg újra
a lyukat, miből vér csorog.
Vicsorgok, morgok, szenvedek,
mert falka vezér - kóbor eb -
itt sem lehetek, csak egy
párzástól zavart vén szuka.
Jobb híján szavakat vedlek.
Közben rájövök: miért írok verseket?
Mert, ebben az egyben - így alakult -
üvöltés lehetek.
A prózában hiába tépném a szám,
sok „kölcsön gondolattal”, ám
lennék félművelt, fél vad tulok,
s ha nem kapok választ, bevadulok.
Én, ki ,csak nem meghatott.
Én, ki, a világnak egyszer,
csak egyetlen egyszer,
mindent felróhatott.
2017.04.01.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
