NAPLÓK: történetecskék Legutóbbi olvasó: 2024-06-02 02:23 Összes olvasás: 23298| 4. | [tulajdonos]: Beépített múlt | 2006-09-28 10:37 | | Egy május elsején, mikor a nevelő csak nyolckor keltett minket, s akkor is előbb a lányokat odafönt, azt a kettőt, ki a kollégiumban velünk, a három Szabó ikerfiúval mindig itt maradt, szóval egy ilyen ötszemélyes május elsején, én korábban ébredtem, mint testvéreim. Egy nagy barlangféléből jöttek a hangok, vagy a föld mélyéről, melyekre ébredtem. Feneketlen kongású beszélgetés, mely mintha messze-közelről egyszerre szólna. A hátamon feküdtem, hallgatóztam. A soha nem látott világ ismeretlen hangzása elbűvölt, elvarázsolt azon a reggelen. Figyelem és örömérzet jellemezte állapotom. Ilyet éreztem mindig, amikor mesébe feledkeztem. Zavaró csörtetésként hatott rám az ébresztés s két öcsém ébredezése. Őriztem míg tudtam a képességet, hogy halljak, hogy varázshangjaim ne vesszenek el az elérhetetlenbe. Már percek óta űztek a reggeli zajok, a fiókok dörömbölése, a lepedők suhogása, a beszéd, s kérdés: mit álmodtál? Majd félóráig erőmet megfeszítve küzdöttem hangjaimért, egy ellenséges, kimért és mérhető hangkáosz ellen. Reggelihez sorakoztunk mind az öten, élünkön Mari néni, s ahogy lépkedtünk a nedves, penésszagú alagsori lépcsőn, a szagok, az új érzetek győztek le végül. A lépcső rücskös szürkesége, a nedves sarkok hűs lehellete, s a testem körüli testek melege. Elengedtem a másik világot, elengedtem és nem meséltem róla senkinek soha. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
