NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2026-01-15 15:05 Összes olvasás: 34380| 234. | [tulajdonos]: pátosz, hivatás, láthatatlansá | 2025-11-01 09:49 | Gondoltam, írok a szünetben egy cikket arról, miért jó a közoktatás minden szereplőjének az, hogy a közoktatás rossz, de aztán nem jutottam el odáig sem, hogy írjak. Olvastam viszont, mert olvasni könnyebb, azt lehet pl a végtelen busz- és vonatutakon is, amire az időm nagy része elmegy, ellentétben az írással, amit nem, mert ráz.
Olvastam pedagógia tárgyút is, egy valamirevalót igazából, a többin mostanság csak felidegesítem magam, mert az alapbeállításokkal nem kezd semmit, és végtelen szarrágássá válik akár a legjobb szándék mellett is, bár legtöbbször korántsem jó az a szándék, lsd meg nem írt cikkem az előnyökről, amiről senki nem szívesen mondana le.
Az egy valamirevaló, amit olvastam, egy Mércén megjelent összehasonlító filmkritika A fekete pontról és a Tanári szobáról, 2 tanáros filmről, amit tavaly az Elfogy a levegővel együtt megnéztünk itthon. Igényes, korrekt munka és néven nevezi, megfogalmazza rossz közérzetem néhány elemét, amit igazán láttam eddig máshol. Ignácz Barbara írta, a címe: Menekülés vagy gyermekuralom.
A teljes cikk: https://merce.hu/2025/10/25/menekules-vagy-gyermekuralom/
Számomra fontos idézetek:
Technológiai fejlődés és ahhoz való elvárt attitűd:
"Azáltal, hogy Çatak a történet kulcsfontosságú tárgyává teszi a technológiát, azaz a képernyő jelenlétét, nemcsak a megfigyelési kapitalizmus iskolába való betörését tárgyalja, hanem rámutat arra is, hogy a digitalizáció milyen radikális módon formálja át az oktatást.[12] Az oktatás digitalizációja és a technológiai fejlődés a liberális diskurzusban a jövő szinonimájaként kereteződik: e folyamatokra a társadalomnak nincsen hatása, hiszen ahogyan a jövő mint idő, úgy a technológiai fejlődés mint jövő sem elkerülhető. Azáltal tehát, hogy az ember a technológiai fejlődést olyan formában beszéli el, hogy saját magát megfosztja ágenciájától, a cselekvői felelősség alól is kivonja magát."
Az iskola börtön
"Szimler kritikája tehát az iskola büntetési apparátusként[14] való működéséről találó – ellentétben azonban Tóth Tamás Május Foucault nyomán megfogalmazott megállapításaival –, ezen mechanizmus kiindulási pontjaként nem a korai kapitalista törekvéseket, hanem a kortárs fennálló politikai rezsimet határozza meg. Úgy tűnik,
mintha a rendező azt sugallná, hogy az iskola ezen évszázadok óta jelenlévő működési mechanizmusa[15] az elmúlt tizenöt év eredménye volna."
!!!
"A szeretet
A tanítást-tanulást és a pedagógus-diák kapcsolatot manapság nem ritka pátoszos jelzőkkel bemutatni:
pedagógusnak lenni elsősorban mindig hivatás és csak másodsorban munka, a gyermekek iránt érzett végtelen szeretet pedig alapfeltétele annak, hogy valakit jó tanárként ismerjenek el.
Tanárnak lenni már rég túlmutat az ismeretátadáson, s több a Nemzeti Alaptanterv kulcskompetenciáinál is, hiszen a neoliberális oktatási rendszer a gyermekeket érintő minden probléma megoldását a tanárokra hárítja, a gyerekek mindennapi érzelmi kihívásainak kezelésétől egészen a társadalomba való beilleszkedésükig, szocializációjukig.[20] A pótszülőként való fellépés, az önfeláldozó munka és az önmaguk folyamatos vegzáló önminősítése, méricskélése az elvárt attitűd a tanároktól – ezen logikát követő tanárokat fogjuk „született pedagógusnak” nevezni, holott érzelmi bevonódásukat impliciten és expliciten számonkérjük rajtuk.[21] Ezekben a gyakorlatokban a liberális identitáspolitika moralizáló jellemét fedezhetjük fel, hiszen az elvárások internalizálása által a tanárság mint hivatás maga is egy identitásformává vált."
Identitáspolitika:
"Mark Fisher például így fogalmazza meg az identitáspolitika célját:
„[A] moralizáló baloldal arra specializálódik, hogy az emberek rosszul érezzék magukat, és nem elégszik meg addig, míg bűntudattal és önutálattal fejet nem hajtanak.”[22]
Ez kifejezetten fontos eleme a liberális-moralizáló attitűdnek, ugyanis erősen rákapcsolódik a tanárság már említett pátoszos elbeszéléséhez. Többek között ezért érzi az ismert magyar pedagógus, Balatoni József, hogy pályaelhagyása magyarázatra szorul, és biztosítania kell környezetét arról, hogy még mindig szereti a gyerekeket, valamint emlékeztetnie kell olvasóit, hogy gyermekkorában is a tanítás volt az álma. A cikknek meg kell születnie, hiszen a kormányra és a gyerekek iránt érzett szeretetére hivatkozva csökkentenie kell azt a kognitív disszonanciát, amelyet pályaelhagyása okoz a médiában felvállalt szerepével párhuzamosan. Ezt annak érdekében kell tennie, hogy ne számolja fel az a moralizáló diskurzus, amelynek ezidáig tevékeny építője volt. "
Kapitalizmus:
!!!
"A film egyértelműen Juci néni álláspontja mellett áll ki, azaz a liberális oktatáspolitikát képzeli el ideálisként. Ahogyan azonban Mészáros György találóan rámutat, ha látszólagosan ellentétesnek is tűnik a két perspektíva, valójában egyik sem mellőzi azt a neoliberális oktatáspolitikát, amely sosem tud vagy akar a kapitalista termeléstől független lenni. Így mindkettő megközelítés tovább erősíti a már fennálló osztályviszonyokat, minél inkább ellehetetlenítve bárminemű mobilitást.[27] Hiába a jelenlegi kormány elmarasztalása, a film által alig felmutatott „nyugati alternatíva” sem bizonyul távolabbra mutatónak: a jóléti államok – engedve a kapitalista szorításnak, miszerint a reproduktív költségeket minimálisra kell csökkenteni – az oktatás erőforrásait maguk is csökkentik, magántulajdonba szervezik.[28] Azt az alapvető tézist tehát nem kérdőjelezi meg a film, miszerint az oktatás a kapitalizmus termelésébe való integrálásának folyamatát jelenti; sőt, inkább azt hiányolja, hogy nem elég jól teszi ezt meg[29] – gondoljunk például a mindig visszatérő felvetésre, miszerint az iskolában kellene tanítani a diákoknak azt, hogy hogyan kell adózniuk vagy szerepelniük egy állásinterjún."
Láthatatlanok:
" „a másik társadalmi osztály és a hozzá kapcsolódó élet szinte láthatatlan marad”.[39]
Ilyen módon a cigányság vagy a munkásosztály láthatatlansága, elszemélytelenedett ábrázolása a Fekete pontban tünetszerű, tökéletesen rámutat a középosztály tehetetlenségére és ismeretei hiányára más társadalmi rétegekkel szemben."
Fontos filmek:
"A szerző ( Klág Dávid) tehát a Fekete pont világában a Magyarországon fennálló hatalmi struktúrák leképeződését látja: a film állítólagos komplex társadalomképe és érzékeny, empatikus ábrázolásmódja által tehát egyértelműen betagozódhat a fontos filmek közé.
Ahogyan azonban a fontos film ironikus fogalma is előrebocsájta, ezek az alkotások inkább csak látszólag kezdeményeznek párbeszédet, ugyanis ezen párbeszédeknek már előre magukat hirdették ki morális nyerteseiként." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
