NAPLÓK: törmelék Legutóbbi olvasó: 2026-04-25 16:44 Összes olvasás: 36601| 232. | [tulajdonos]: hasonlat | 2024-05-26 15:44 | Kedden pünkösdi istentisztelettel kezdett az iskola. Új, fiatal iskolalelkészünk van, a millenniumi generáció tagja. Már korábban is mondott zavarba ejtő dolgokat, illetve nem igazán van érzéke a történetmeséléshez, de most igazán emlékezetes hasonlattal élt.
Ott kezdődött, hogy úgy döntött, a pünkösdi igeszakasznak arra a részére építi rá a prédikációt, hogy " Mások azonban gúnyolódva mondták: Édes bortól részegedtek meg. ", aminek során a hitet előbb a szerelemhez, majd - kis habozás után- valami máshoz hasonlította, amit először azt hittem, hogy rosszul hallottam. Mások is így lehettek vele, az enyhe, értetlenkedő moraj alapján.
Viszont a prékáció legvégén visszakanyarodott erre és megismételte, majd kifejtette a hasonlatot: A hit tehát olyan, mint amit a szerelemről is mondanak: mint a bepisilés. Mindenki látja rajtad, de a melegét csak te érzed! Ámen."
xxx
Nagy felháborodást keltett: már bent a tanáriban tárgyalták, főleg az osztályfőnökök, akik az osztályaik reakcióját is megélték. Nem tudom, mondott-e bárki bármit a szemébe. Hogy az igazgató esetleg szóvá tette-e neki négyszemközt. Vagy csak gyűlik a rovásán úgy, hogy ő maga nem is tud róla.
Rákerestem a neten, tipikus esküvői vicc, amit a vőfély szokott elsütni. A lelkészünk fiatal házas, onnan, a saját esküvőjéről is vehette. Sem a hitében, sem a jó szándékában nem kételkedem. De (ez is) kommunikációs hiba volt.
Viszont bennem inkább az az idézet keltett megütközést, amit az igazgatónk mondott útravalónak a végzősöknek a ballagáson: „mindenkinek, akinek van, adatik; akinek pedig nincs, még amije van is, elvétetik tőle.”
(Lk 19:26.) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
