NAPLÓK: rákok tánca parti homokban Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 13:09 Összes olvasás: 612518. | [tulajdonos]: aktuális Varga Márta | 2018-07-27 11:24 | A fogyatkozások szellemi hátterének vizsgálatához először nézzük meg közelebbről, hogy mi is az árnyék. Mindegyik fizikai égitestnek van árnyéka, kivéve a Napot. (Itt most csak a Naprendszert tekintjük). Egy sugárzó testnek nincs árnyéka, erre már elemi fizikai ismereteinkből is emlékszünk. De ha a fény rávetül egy testre, akkor annak árnyéka keletkezik. A Föld, a Hold és a többi bolygó esetében is, melyek a Nap körül keringenek, létrejön az „üres térbe”, az „űrbe” hulló árnyék. Ez állandóan jelen van. Ez hozza létre pl. a földi éjszakát, mert ez az árny belerajzolódik a légkörbe. Az árnyék a Földön kívül, az „űrben” tulajdonképpen csak szellemi alakzatként, a sötétség szellemi lényeinek gyülekezőhelyeként lehet jelen. E szellemi alakzat csak akkor ölt testet, amikor a területére ér a Hold – azaz ebbe az árnyékkúpba, sötétségkúpba belép a Hold –, hiszen ez az árnyék csak ekkor hullhat anyagi testre. A fogyatkozáskor egyébként csak az elemi lények világában létező árnyékok sűrűsödnek össze látható alakzatokká. (bővebben ld. E. Vreede: Csillagászat és antropozófia). A teremtés során a szellemi lények könnyen rendezhették volna úgy is, hogy egyáltalán ne legyenek fogyatkozások, de úgy is, hogy minden újholdkor és teleholdkor megjelenhessenek. Ha pl. a Hold kicsit távolabb lenne a Földtől, korongja sohasem takarná el teljesen a Napot. Egyúttal az ember felépítése is egészen más lenne. A fizikai szempontokon túl a fogyatkozások szellemi háttere az, amire figyelnünk kell. Ugyanis nemcsak az égitestek helyzetében, hanem a szférákban is változás történik. A fogyatkozások a tisztán csak fizikai-kozmikus és a kozmikus-szellemi világ közt zajló átmeneti (tranzitív) jelenségek. Mindezeknek helye van az isteni tervben. A régi időkben a beavatottak a misztériumcentrumokban kutatták a kozmikus titkokat, az isteni-szellemi lények céljait. E beavatottak a Napnak tették fel kérdéseiket, méghozzá pontosan újhold idején, napfelkeltekor. Az áhítat és az erős belső devóció érzésével tették mindezt, s a messzi kozmoszba küldött kérdéseiket fogadták az Istenek. Válasz teleholdkor jöhetett, a felkelő telehold fénysugaraival. Ma a Napról tudjuk, hogy „leküldi” sugarait a Földre. Ez a fizikai nézőpont. A szellemi igazság az, hogy a földi ember a Földön kifejleszti az akaratát, és mialatt a napsugarak az égből a Földre érkeznek, az ember e sugarak hullámain ki tudja küldeni az akaratát a Nap irányába, messze ki a kozmoszba. Mert mialatt a Nap átható sugarai a téren keresztül megteszik útjukat, mindig az emberi akaratból kiáradó erők irányába hatnak, ezzel előkészítve számukra az utat. Így küldte ki a régi beavatott is kérdéseit az akarat hullámain. Ott van égboltunkon a Hold is, amelyről szintén mondjuk, hogy holdsugarak érkeznek a Földre. Ez megint csak a fizikai nézőpont; a szellemi valóság az, hogy a holdsugarakkal gondolatok érkeznek hozzánk. Szellemi elem áramlik keresztül a téren, a holdsugarak hullámain megszületve és abba beleszövődve. A régi beavatott a válaszát azok által a gondolatsugarak által kapta meg, amelyek a Holdról érkeztek hozzá. Azóta az ember szervezete nagyon jelentős átalakuláson ment keresztül, megértési erőink már nem olyan finomak, így az érzékfeletti tudást már nem lehet ily módon megszerezni. Ma már nem így tesszük fel kérdéseinket a kozmosznak. De az akarati hullámok még ma is ugyanúgy áramlanak ki a kozmoszba, mint ahogyan eddig is tették. Ma már nincsenek ismereteink arról, hogy az akarat hullámai hogyan kapcsolódnak a Nap sugaraihoz, vagy hogy a gondolat emberi formáinak és a Holdról jövő fénynek mi a kapcsolata. Normál esetben az akarat gonosz impulzusait, amelyet az emberi lények küldenek ki a kozmoszba, a napsugarak elégetik, elemésztik. Így csak magukat az embereket bánthatják, de nem ártanak az univerzumnak. Napfogyatkozáskor a Nap fényét eltakarja a Hold, így a napsugarak nem tevékenykedhetnek. Viszont a fizikai anyag – a Hold teste – nem jelent akadályt az akaratból kiáradó erőknek. Ezek az erők belesugárzódnak a sötétségbe, vagyis abnormális úton jutnak a térbe. Ezekben a pillanatokban az emberiség minden féktelen, zabolátlan gonosz indítéka és ösztöne nekilódul, hogy kiáradjon a kozmoszba. Holdfogyatkozáskor a Föld a Nap és Hold között van, és a Föld árnyéka a Holdra vetül. Ez a fizikai magyarázat. Vagyis a Hold szelíd fénye, amely a kozmikus gondolatokat segítené hozzánk jutni, eltűnik. Ekkor a sötétségen keresztül mindenféle gondolatok áramlanak a Földre. Ezek a gondolatok szorosabb kapcsolatban vannak az ember tudattalan énjével, mint a tudatos életével. Vannak olyan emberek, akiknek fontosabb az, hogy gonosz, ördögi gondolataik legyenek, mint az, hogy jó gondolatokat fogadjanak a kozmoszból. Ezek az emberek pontosan az ilyen időszakokat – holdfogyatkozás – várják és használják ki különös tevékenységeikre.
Az akaratban és a gondolatokban élő gonosz részére is kell szelep. Éppen a fogyatkozásokkor működnek az efféle szelepek, a holdfény és a napfény hiánya okán. Amikor fogyatkozások lépnek fel, a sötétség és a gonosz szellemei olyan mértékben találják nyitva a világűrbe vezető utat, ahogy arra szükség van. Ha „biztonsági szelepnek” tekintjük a fogyatkozásokat, úgy értelmezhetjük, hogy a napfogyatkozások a gonoszság Földről a kozmoszba sugárzó akaratának adnak utat. Eközben az emberek akarati impulzusaiban működő gonoszság anélkül hagyja el a Földet és jut ki a mindenségbe – „ott aztán további bajokat okozva” –, hogy a napfényben elégne. A napfogyatkozás alatti időben borzalmas démonok magasodnak ki az emberi technika alakzataiból, így mutatva meg a mai technika által létrehozott valódi lényüket, igazi szellemi mivoltukat, a gonosz működésének egyik nyilvánvaló területeként. Természetesen ezek ’látásához’ magas beavatási ismeret szükséges. (bővebben: R. Steiner: Az ötödik evangélium, 2. ea. GA 148) A holdfogyatkozásnál rossz gondolatok árasztják el a kozmoszból a Földet. A rossz embereknek kínálják fel a lehetőséget, hogy „ördögi sugallatokra” hallgassanak. Ezek a gondolatok szoros kapcsolatban vannak az ember tudatalatti életével. (Menschenfragen und Weltenantworten. GA 213. 1922. június 25.) E jelenségek során az akarat és gondolat erői az érzéseinkben is megjelennek; aki átélte a teljes napfogyatkozást, bizonyosan érzékelte azt a szinte félelmetes érzést, amit az elsötétülés okozott. Hasonlóképpen, nem tudunk a sötétvörös Holdra rossz érzés nélkül rátekinteni, érezzük, hogy valami nem természetes dolog történik. Ébrenléti életünkben így mutatkozik meg az, aminek szellemi hátterével nem vagyunk tisztában. A ritka égi jelenségekben ezt a szellemi hátteret kutatva, a kozmikus folyamatok legbensőségesebb ismerete által láthatjuk, hogyan függenek össze a földi akarat és kozmikus gondolat erői. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|