NAPLÓK: pöszmöge Legutóbbi olvasó: 2025-04-02 06:18 Összes olvasás: 3616| 7. | [tulajdonos]: napló | 2017-09-12 22:38 | Szerelmes lettem! Az én helyzetemben nem a legjobbkor, és nem a megfelelő pasiba. Most először szembesülök a slamposágommal, és azzal, hogy meghalt bennem minden újranyitás. „Minden mindegy”- állapot kap el sokszor, pedig tudom, hogy nem helyes, és előttem még az élet. Talán itt az ideje, hogy felrázzam magam: képzeletben a hajamba markolva, húzzam fel az egómat a magam teremtette pocsolyámból.
Próbálok a vonzódás ellen küzdeni, de nem megy, minden gondolatom körülötte forog. Barna haj, csoki színű, mosolygós szemek, enyhén kreolos bőr, megnyerő mosoly, és vonzás - ez Patrik, a szürke pólós srác, ahogy én csak hívom. A teste is lázba hoz, az enyhén izmos karjai, és az a kemény feneke, amin feszül a nadrág.
Biztos, hogy a szürke a kedvence, általában feliratos, szürke pólókat hord. Máson talán nem állna ilyen mutatósan, de Patrik, ragyog bennük. A nővérem, Aibel barátja, három hónapja mutatta be a szüleinknek, azóta napi rendszerességgel nálunk vendégeskedik. Hát ő az, aki miatt alig alszom, nem bírok enni, és ábrándos tekintettel járkálok fel s alá.
A nővérem négy évvel idősebb nálam, már végzett a főiskolán, és utolsó nyarát tölti, mielőtt elkezdi a nagybetűs, dolgozó-nő életét. Patrik tornatanár, de cseppet sem kigyúrt, nagydarab állat, hanem átlagos magasságú, finoman izmos.
- Húgi! Hová tetted a neszeszeremet?
- Én nem is láttam, miért rajtam keresel mindent? – nagyon rosszul esik, hogy Aibel a barátja előtt tol le.
- Ne beszélj már, neked nem elég soha a saját sminkcuccod, add szépen vissza, szükségem van rá. Patrikkal moziba megyünk.
- Hagyd már - közelít felém Patrik - hallottad, nincs nála, különben is, szép vagy smink nélkül is.
A szívem a torkomban dobog, lepislantok a mélyen nyitott blúzomra, attól félek a remegésem – amit Patrik közelsége, és ahogy védelmébe vett, váltott ki - rám van írva. És bajban vagyok: a mellbimbóim majd kiszúrják a vékony, sárga anyagot, dübörög a vérem, vörös az arcom, biztosan érzem.
- Mi van veled Bella, beteg vagy talán? - A nővérem közelebb jön, a kezét a homlokomra tolja, hevesen száguld bennem a vér, azon sem csodálkoznék, ha tényleg lázas lennék. Aibel maga az elegancia, a szürke nyári kosztümben egy színházi bemutatóra is beülhetne. Egérszínű haja melírcsíkokkal feldobott, kontyba fogva viseli, maga a megtestesült nő, míg én még mindig egy kiskamasznak tűnök, aki keresi a stílusát. A farmerszoknyám, papucsom, és vajsárga ingem, biztosan nem előnyös, nincs bennem semmi rafinéria.
- Vegyél be egy lázcsillapítót, az, biztosan jót tesz. Anyáéknak mondd meg, nem tudom, mikor jövök haza, lehet, hogy Patriknál alszom!
Sóhajtva állok az ablakhoz, és bámulom a nővérem, milyen mosolygósan ül be Patrik autójába, és milyen nagyban csevegnek indulás előtt. Aztán eltűnik a metálszürke autó a felhajtóról, én pedig újra rádöbbenek, mekkora rakás szerencsétlenség vagyok. A könnyeim megerednek, futnak alá, a szám remeg. Rajtam már semmi nem segít soha - suttogom a falaknak - elcsesztem az életemet nagyon fiatalon. Még örülhetek, hogy anyámék kitartottak mellettem, nem lett intézeti gyerekekből egyel több.
A gyerekszobába sietek, a fiam már két éves, tizenhét évesen lettem anya, egy meggondolatlan éjszaka miatt. A barátnőim persze sosem lettek terhesek, élnek vígan, szórakozni járnak és tanulnak, nekem meg itt van a kisfiam, Pier, akit imádok, de nem élhetem az átlagos fiatalok életét.
A szüleim mindenben támogatnak, segítenek, anyu és a nagyim vigyázott Poerre, míg az estin leérettségiztem. Mindenünk megvan, anyám, és az egész család imádja a fiamat, de akkor is fekete bárány vagyok.
„Kinek kellesz így, utánfutóval? Normális, hozzád illő fiú, nem fog neked udvarolni! Talán majd egy elvált ember feleségül vesz, ne válogass, nem kell, hogy szép legyen, csak szeressen.” És hasonló dolgokkal bombáz a rokonság. Már megszoktam, egyik fülemen be, a másikon ki.
Az apajelöltek hallani sem akartak a gyerekről, mert sajnos nem tudtam megmondani azon a házibulin, ahol teherbe estem, kivel feküdtem le. Három fiú jöhetett szóba, de mind mást állítottak, és én egyiket sem kívántam a gyerekem apjának...Szégyelltem magam nagyon, de őket is. Azon az estén először ittam életemben egy pohárnál több alkoholt, és a fiúk sem éppen józanul töltötték a éjszakát. Apasági pert nem indított a családunk, szerencsére a szüleimnek olyan munkaköre van, és háttere, ami miatt nem szorulunk rá a gyerektartásra. És apám kitartott az mellett, hogy csak azért, hogy neve legyen a gyereknek, senki ne vállalja az apaságot. Ezzel pedig nagyon is egyetértettem, nem akartam, hogy bármi közöm legyen azokhoz a srácokhoz. Piert ugyanúgy Kowalskinak hívják, mint engem és a nővéremet, akárha a kis testvérünk lenne.
Játszom a fiammal, egész délután elfoglal, leviszem a játszótérre is, hadd levegőzzön. Rutinos anyává váltam, amit Peti szeretne, azt teszem. Soha nem éreztetem vele, hogy kolonc lenne, egy véletlen baleset és meggondolatlanság eredménye.
Az éjjel különös neszekre ébredek, Aibel mégis csak hazajött Patrikkal. A veszekedésükből nem sokat tudok kivenni, de azt hallom, hogy áll a bál. A hangok rövidek, csattanósak, kíváncsiság kap el, és mintha csak egy pohár tejet indulnék el inni, felveszem a köntösömet, majd kisurranok a szobából. Nem is gondolkozom, amikor a fülemet az ajtóra tapasztom.
- Nem értem, miért nem akarod az eljegyzést! - Aibel hangja keserűen cseng. Szinte látom magam előtt, ahogy dacosan összepréseli a száját.
- Nem azt mondtam, hogy nem akarom, hanem, hogy ráérünk vele.
- Te nem is szeretsz engem.
- De igen, különben mit keresnék itt?
- Lehet, hogy csak könnyű préda vagyok, kényelmes, meg minden, akit mutogathatsz.
- Aibel, nem fejeznéd be ezt az egészet? Hogy mondhatsz ilyesmit, engem nem érdekel, hogy ki mit szól a kapcsolataimhoz, sosem érdekelt. Igen, büszke vagyok rád, de nem azért vagyok veled!
Amikor apa finoman megragadja a vállamat, megrémülök, elkerekedik a szemem. Odébb húz, le a földszintre, hangját halkra fogja, amint beszél hozzám, majd elém tesz egy bögre kakaót.
- Nem illik hallgatózni, a magánügyük.
- Nem akartam…- emelem a számhoz a poharam elvörösödve. - Te tudod, hogy a Patrik nem akarja eljegyezni Aibelt, meg…
- Bella, hagyd abba, majd megoldják.
Apám Pierre tereli a szót, lassan oldódik bennem a feszültség, csend honol mindenhol, amire aludni térünk, a szerelmes pár úgy látszik rég kibékült.
Másnap aztán összezavarodok rendesen, Patrik két bőrönddel állít be, heves beszélgetés zajlik a nappaliban. A szüleim pezsgőt bontanak, a koccintáshoz engem is lehívnak, és akkor tudom meg: Patrik és Aibel kitűzte a házasságkötésük időpontját. Patrik pedig azért költözött hozzánk, mert a lakását felújítják, hogy amire összeházasodnak, megfelelő körülmények közé mehessenek. Nekem itt a vég! Erős szédülés kap el, majdnem összeesek, Patrik nyom le a székbe, és a többiek nem is veszik észre mennyire sápadt vagyok, csak Patrik figyel egyre többször rám elgondolkodva. | |
| 6. | [tulajdonos]: Átolvastam | 2017-09-12 22:01 | Így feltéve jobban látom a hibákat. 4 apró hiba, ami zavar. Első iratra nem is sok, legalábbis, most ennyit látok. Rögtön az elején két míg kötőszócska , aztán 2 elütésem van, és a végén a kedvét szó kétszer szerepel.
A rózsaszín füzetem címe: Amikor a rosszfiú házasodik. :)
Adios | |
| 5. | [tulajdonos]: Amikor a...1. | 2017-09-12 21:46 | Figyelmeztetés: Női romantikus nyál!
A platánfák levelei között zizegve bújócskáztak az esőcseppek, míg az egyszintes, sok szobás házban két férfi beszélgetett egymással. Az idősebb ült az íróasztala mögött, míg Jakob enyhén szétvetett lábbal, fekete motoros ruhában állt apja kutakodó szemének kereszttüzében. Jakob a rossz fiú, a fekete bárány, akinek kétes üzelmei miatt a rendőrség az egész családot megfigyelés alatt tartotta.
Lucas Want végsőkig elszántnak tűnt, míg Jakob lemondóan meredt maga elé. Külsőleg csak magasságban és testi erőben hasonlítottak egymásra, de főbb jellemvonásaikban, mint például a makacsság, annál inkább. Ezúttal azonban Lucas tartotta a kezében az adut. Tisztán látszott sötét tekintetéből, hogy hajthatatlan, ujjait egymásba fűzte az asztallap fölött, így várta a fia válaszát.
Jakob gyűlölte az apja irodájában a mahagóni bútorokat, ahogy a havannai szivar illatát is, ami gyerekkora óta egyet jelentett neki a fenyítéssel. A maga útját járta, és ódzkodott a hivatalos dolgoktól, illetve, hogy beszabályozzák. Olykor álmában is ott állt az dolgozószobában lehajtott fejjel, sötét hajú kisfiúként és várta az apja ítéletét. Annyiszor megakart neki felelni, de bármit is tett, sosem tudott olyan komoly, ügyes és dicséretre méltó lenni mint a bátyja Markus. Így végül a magánanarchiát választotta, azért sem hódolt be. Ennek ellenére elvégezte a gazdasági egyetemet, de esze ágában sem volt tisztességes munkát vállalni, főleg nem a családi cégnél. Helyette inkább egy autószerelő műhelyben izzadt naphosszat, esténként pedig aktívan részt vett a kisvárosi, folyó menti csempészkereskedelemben. Loretta, az átkozott kurva azonban feladta a rendőrségen és miatta kellett az apjához fordulnia segítségért.
Amint Jakob felidézte magában a lány szőke haját, és csábító, barna tekintetét, abban a pillanatban szörnyű gyanúja támadt, de megpróbálta fegyelmezni magát. Bizonyítékok nélkül nem merte az apját megvádolni azzal, hogy Lorettát ő maga állította rá, csakhogy rákényszeríthesse az akaratát.
Jakob ekkor hirtelen felnevetett, tudta ezzel tudja az apját leginkább felbosszantani. Nem maradt más lehetősége, bele kellett egyeznie az alkuba.
– Legyen, elfogadom az ajánlatod.
– Nem is tehetsz mást fiam. Az ügyvéd már el is készítette a házassági szerződést, gyere írd alá, és én utána azonnal telefonálok a seriffnek, az ügyedet pedig ejtik.
Kapcsolatok. Az apja sok fontos és megfelő kapcsolattal rendelkezett, aminek kulcsa a pénze volt.
Jakob a sötét hajába szántott, három hosszú lépéssel az asztalhoz ért, nem olvasta át a szerződést, nem érdekelték a rá vonatkozó kiterjesztések, ahogyan Lisa Warwick, a menyasszony sem. Alá láttamozta a nevét a megfelelő helyen, és ezzel a sorsa megpecsételődött, elfogja venni a gazdag örökösnőt, egy kényeskedő libát csak azért, hogy megmeneküljön jó pár év börtönbüntetéstől.
– Nos, gratulálok fiam! – állt fel az apja a kezét nyújtva. – Az esküvőt már most a hétvégén megtartjuk itt a birtokon. A te helyzetedben nem lenne ildomos most a csinnadratta. Szerény ünnepség lesz. A bátyád és Elsa lesznek majd a tanúid, és azt hiszem jobban jársz, ha a köztes időben itthon maradsz, és magadba szállsz. Törődj anyáddal is, éppen elég könnyet ejtett már miattad!
Jakob azt hitte ennyi, túl van az egészen, már éppen az ajtónál járt, amikor az apja utána szólt.
– Majd elfelejtettem. Mondj fel a műhelyben még ma, a leendő feleséged nem koszos munkásokhoz van szokva! A szerződésben az is ott áll, hogy a családi cégnek kötelezed el magad!
– A faszomba! – mondta Jakob, de már csak akkor, amikor betette maga mögött az ajtót.
– Na, mi volt, mondd? – érintette meg a vállát Markus.
Jakob idegesen elhúzta magát, nem akrta a bátyja arcába nyomni, hogy biztosan az ő keze is benne van a dologban.
– Szerinem tudod te – mondta mégis.
Markus szempillája megrebbent, kese haját megrázta, ami csak elöl lógott a homlokába. Apjuk sötét szemét örökölte és makacs állát, és természetesen ekkor is egy Wanthoz méltóan, öltönyt viselt, éppen egy szürke gyapjút, és úgy flangált a házban, mintha minden pillantban közbejöhetne egy fontos tárgyalás.
– Ne hidd hogy apánk az én tanácsomat kérte ki a dologhoz.
– De te is pontosan ugyanazt akarod, mint ő! Hogy huszonnégy éves fejjel állapodjam meg, és tegyem magam hasznossá a cégnél!
– És mi is ebben a nagyon rossz? – lett dühös ekkor Markus is. – Ejnye-bejnye, hát hová lett a humorérzéked?
– Tesó, ne bízd el magad, még nem ért véget ez a játszma! – Jakob remegett egész testében, leszívesebben a földbe döngölte volna a testvérét, de nem adta meg azt örömöt az apjának, hogy az rájöjjön mennyire nagyon megalázva érzi magát. Mélyet lélegzett és hátra sem nézve, hatalmas léptekkel szelte át halt, hogy megkeresse az anyját.
A konyha ablakát, ami mellett Jacob állt, verte az eső és rángatta a szél. Az öreg platánoknak meg sem kottyant az időjárás, már akkor is hatalmasak voltak, amikor gyerekként futkározott körülöttük. Nem is értette, a költők miért vannak oda az őszért, az avar lepte parkokért, és a ködszitálásért. Sosem kedvelte a hideget és a nedvességet, bár ez sem rettentette vissza attól, hogy motorra üljön. Az viszont, hogy amióta otthon tartózkodott ki sem sütött a Nap, még inkább lehangolta. A még gőzölgő kávé sem derítette jobb kedvre, el kellett ismernie, hogy komor kedvét menyasszonya közelgő érkezése okozta.
Látni sem akarlak beképzelt liba. De majd megismersz, és meglátod, fél év sem kell, és menekülni fogsz a pokoli házasságunkból, mert ígérem neked, hogy pokollá teszem minden napodat Lisa Warwick! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2. | [tulajdonos]: hétszer hét | 2017-09-03 21:47 | amikor kiüresedett cukros papírok
zörögnek körülötted
és nem bírsz lekaparni
egyetlen értelmes sort sem
kimész a mindenhol hold éjszakába
és rimánkodsz
istenem miért etted meg a múzsámat
előtte különböző frekvenciákon vonyítottál
hallgattál komolyzenét jazzt és rappet
szerencsebugyira cserélted a tangád
körmöd angyalaranyra festetted
húsz szál cigivel riasztottál démont
eszedbe jut a fekete macska ami átszaladt előtted
a szomszéd néni aki biztosan vajákos
és csinoska a féltékeny munkatársnőd
hét ihlettelen nap múlva fekete lyuk vagy
szívritmusod régi írógép kattogása
estéről estére csillogó bonbonok papírjait bámulod
már már külön kozmosz az ágyad mellett
munkába indulsz
fehér blúz fekete alj szolid smink
és amíg vársz a buszra
a kávégőz maradványai is lassan elhagynak
és akkor ott
miközben illedelmesen ácsorogsz
mennyei mogyorókrém illatát érzed
és hogy homlokon csap a múzsa
helló
szia megjöttem visszhangzik fejedben
megremeg kezedben a kis táskád
izgatottan a tolladért rúzsodért kotorászol
a második megállónál le van körmölve egy strófád
magadban röhögsz
és már tudod mégiscsak szerencsés embernek születtél
vagy segített a hétszer hét kiköpés a vállad fölött
| |
| 1. | [tulajdonos]: nyitó | 2017-09-03 21:46 | | Ide azokat az írásaimat teszem, amelyben nincs líra, sem nem jó kortárs szöveg, mégis kikívánkozik. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
