NAPLÓK: szancsopanza
Legutóbbi olvasó: 2026-09-07 13:55 Összes olvasás: 8228| 2. | [tulajdonos]: .. | 2012-08-29 15:00 |
| Csillag vagy. Apró fénylő pont az én törékeny égboltomon. Fényévnyi távolságokra vagy tőlem, én mégis érezlek, itt belül a saját vérkeringésemben. Tudod mi már akkor közelebb voltunk egymáshoz mikor még meg sem születtünk. Beragyogsz engem, még ha ezt nem is tudatosan teszed. Részed vagyok ahogy te is az enyém. veszélyes szikraként vándorlunk a saját kis univerzumunkban. kiszámíthatatlanul gyúlunk majd tűzre egymásból táplálkozva oxigén, magas hőfok közeli testek tüzelő egyesülése. ezek vagyunk. boldogtalan boldogság a mi soha be nem teljesülő létezésünk, a szeret már nem fokozható csak a köztünk lévő távolság. kibírjuk majd? Hol kezdődsz bennem és mikor készülsz végződni? Mennyi csillogást kell még elviselnem mások oldalán, hogy lekívánt csillagjaim között legyél végre?!És te? Van olyan kívánságod melyben szerepelek? Vajon ha kihuny fényed bennem éledsz ujjá? Ugye nem leszel egy a be nem teljesült álmaim közül melyeket azokon a szép langyos nyári estéken szőttem egy üres focipálya közepén ? Jössz e még felém ? Vársz e rám valahol? S hogy visszagondolva megbánok e bármit is belőled...De te soha nem a megbánás voltál, Hanem a remény, az elillanó édes illat a félig feltűnő kép az emlékeimben vagy az a bizonyos ki nem mondott szó. Valami befejezetlen...valami véget nem érő. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
