NAPLÓK: sokadik Legutóbbi olvasó: 2024-12-03 18:21 Összes olvasás: 328336. | [tulajdonos]: Hangok a csendből | 2022-03-12 19:34 | /Búcsú Cipőtől.../
Most szólni kéne, s nem tudok, dalaidat dúdolom. Az égi teknő befogadt, mama haja fényfonat. Ő kékké oldja vágyait, te úgy óvod ott álmaink, hogy úton kísérsz úttalan, és hangosan szólsz... hangtalan.
2013.03.11.
| |
35. | [tulajdonos]: az utolsó | 2022-03-11 10:56 | a képet vastag por borítja keret nélkül fekszik az üvegszilánkok között körötte széklábak töredékei szekrények tátongó lyukakkal edények szétszóródott kavalkádja hiányzó falak
kint a csend majd robbanások hangja váltogatja egymást a szétlőtt erkély megmaradt darabján játékmackó maradványa himbálózik mint egy akasztott ember
ebből az apokaliptikus zűrzavarból valahonnan előbotorkál s kezébe veszi a portól homályos képet
egy férfi egy nő s két gyerek mosolyog rá
de minél tovább nézi a kép annál jobban elhomályosul
végül eltűnnek mindnyájan mint azonosítatlanok
| |
34. | [tulajdonos]: Rongy élet | 2022-03-02 07:27 | Háttérzajok töltik be a teret. Keresve sem lelek csendes rést rajta. Összetart a zenekar, s én balga a polcodon hallgatok, s vagyok, ide-odadobott. Néha azt hiszed, álmom is lopott, pedig csak bolond vagyok. Kis lélek-kokott.
Ajkam festett, tű-szaggatta rajzolat. Fonál tartja össze testem. Valami örökké hasogat. Szívem helyén kóc, szeretlek-fonál gubanca. Ujjaid között fogy a mihaszna, mint tollamból betűkbe préselt gondolat. Mi haszna, ha magam vagyok sok divatos Barbie közt a múlt?
Közelednék hozzád, de lábam haszontalan lóg, akár kezem, s a fejem is nehezen viselem. Talán akad majd, ki kukába hajít, hisz csak porfogó vagyok. Avítt. Egy álmodó, kis rongybaba, akinek, - lehet észre sem veszed -, feltépett a mellkasa.
| |
33. | [tulajdonos]: a halál pillanatképe | 2022-02-27 18:45 | szerette a fű zizegését télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze
hó sincs sehol csak valami halk zizegés hallatszik ha nagyon fülel ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját az ágyúzásoké csak ne zúgna minden repülő a fülében
az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt
ahogy végig folyik a szeme előtt vörösbe öltözteti a tájat azt az ismeretlen romhalmazt gödrökkel tarkított utat amin nemrég még autók száguldoztak
idővel megszokja a zajt a fejében zúgó repülőket s nem zavarja az arcát beterítő vér sem
a fájdalom álomszerű lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét
akkor biztos látni fogja hogy kék az ég sárga csíkokat fest a delelő februári nap a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze ahogy segít felöltözni mielőtt iskolába megy
ez a kép egészen megnyugtatja s csendben elalszik a lövészárokban
| |
32. | [tulajdonos]: a láthatatatlanság ereje | 2022-02-23 06:53 | a rohanás az az átkozott rohanás mintha letudni vágynánk még az életet is mintha soha nem nyugvó vihar űzne úgy kergetjük az időt majd holnap majd azután s közben szakad a tél bundája tavasz könnyez délibáb idéz képeket s az őszi fáradt ragyogásban hiába lassít a természet mi már nem vagyunk ugyanazok te már máshol jársz a lépések hangja hiánnyá nő pedig láttalak és most is látlak ahogy egy felhő felett lépegetsz
| |
31. | [tulajdonos]: Néha még ébren | 2022-02-22 18:43 | Néha még ébren is elkapok egy-egy pillanatot, amit az itt felejtett bús esti órák köpenyének zsebébe rejtett a múlt. De hiábavalónak tűnik keresni rezdülésed labirintusában, el miért, s mikor veszett annyi homlok mögé ágyazott találkozás. Szavakból neked már tornyot nem építek, hiába hiányzik a harangzúgás. Néha még eszembe jutsz a "Tisztító szent tűz hogyha átaléget", ám a csendesedő vihart egyre többször váltja fel könnytelen megalkuvás. Kezed kezemből kitépted, de szívemig ér tenyeremben a sok kusza emlékfonál ...hát lépj velem Kedves csendesen, a lépcsőkön lefelé ballagunk már.
*
Utalások, idézetek: Ady: Az én menyasszonyom Robert Burns: John Andreson, szívem, John
| |
30. | [tulajdonos]: ...mert a Föld mégis gömbölyű | 2022-02-22 12:17 | hazudj, ha tudsz bordó lepedőd ráncaiba vágyat, ágyad puha gödrében ölednek szenvedélyt, részeg fejjel hazudj józanságot, üres zsebekbe kincset érő reményt. kilátást ablaktalan szobákból, süket fülekbe szimfóniát, tenger moraját miközben látod, sivatagi dűnékről illan el az árny. mosolyt mikor ölni szeretnél, könnyet, ha nincs is már szíved, kőszívű apát lelencnek, hazudj, ha tudsz s ha van kinek, láncot, bilincset hazudj szabadságnak, igaz világnak mákonyos hitet, hazudj, ha tudsz, mikor tükörbe nézel, és te néhanap még el is hiszed... mindent megtehetsz hamis talárban, míg dagadó zsebbel másokat becsapsz, de már ne rajzold korongnak a világot, a végén még lezuhansz.
| |
29. | [tulajdonos]: az égben | 2022-02-20 08:34 | szétnyitja a felhőket s piros bohócorrot ragasztva felnevet
nem hittétek most nézzétek mit sose tettem lenézek rátok de tudjátok idefent nem az van amit vártok
az angyalok rám se hederítenek mindegyik magával van elfoglalva a hírnevüket fényesítik a halál kaszáját s hazudoznak összevissza
vérbe fagyott fehér galambok repkednek köröttük
én sem tehetek mást körözök köztük felettetek s először próbálok hazudni nektek csodálatos a mennyekben
| |
28. | [tulajdonos]: egy naplóhoz | 2022-02-18 18:02 | február 16 ó bazzmeg nem hiszem el * Paricska. Életmű. * ráérnél még vele hiszen minden ott van a maradósak vagy múlósak között
szinte mindet olvastam s mindegyik valamit hozzám tett s valamit mindíg felszakított
verseid gyilkos pontosak pengék ölni képesek * február 16 annyira elképzelhetetlen
| |
27. | [tulajdonos]: Inkább töröld le könnyeid | 2022-02-18 13:57 | Várod a percet, az óra elüsse, de síri a csend, ahol angyalszó cseng. Megérzi a szíved, őseid tükre, nem törhet még össze. Az ég, ami zeng. A lárma magában félelem érve, mi eltakar, érdeket élesztve fel, ám lelkedben él, ki időben ébred, s könnyektől szenvedőt nem ítéli el. Kártyából épít a jövő ma várat, remegő kézzel, ha húzna lapot, lehet csak másnapig tartana váza, hát stabilan tartsd meg az asztallapot!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|