| | 
NAPLÓK: sokadikLegutóbbi olvasó: 2025-10-31 08:18 Összes olvasás: 4042 | 36. | [tulajdonos]: Hangok a csendből | 2022-03-12 19:34 |  | /Búcsú Cipőtől.../ 
 Most szólni kéne,
 s nem tudok,
 dalaidat dúdolom.
 Az égi teknő befogadt,
 mama haja fényfonat.
 Ő kékké oldja vágyait,
 te úgy óvod ott álmaink,
 hogy úton kísérsz úttalan,
 és hangosan szólsz...
 hangtalan.
 
 2013.03.11.
 
 
 |  |  | 
 | 35. | [tulajdonos]: az utolsó | 2022-03-11 10:56 |  | a képet vastag por borítja
 keret nélkül fekszik az üvegszilánkok között
 körötte széklábak töredékei
 szekrények tátongó lyukakkal
 edények szétszóródott kavalkádja
 hiányzó falak
 
 kint a csend majd robbanások hangja
 váltogatja egymást
 a szétlőtt erkély megmaradt darabján
 játékmackó maradványa himbálózik
 mint egy akasztott ember
 
 ebből az apokaliptikus zűrzavarból
 valahonnan előbotorkál
 s kezébe veszi a portól homályos képet
 
 egy férfi egy nő s két gyerek mosolyog rá
 
 de minél tovább nézi
 a kép annál jobban elhomályosul
 
 végül eltűnnek mindnyájan
 mint azonosítatlanok
 
 
 |  |  | 
 | 34. | [tulajdonos]: Rongy élet | 2022-03-02 07:27 |  | Háttérzajok töltik be a teret. Keresve sem lelek csendes rést rajta.
 Összetart a zenekar, s én balga
 a polcodon hallgatok, s vagyok,
 ide-odadobott.
 Néha azt hiszed, álmom is lopott,
 pedig csak bolond vagyok.
 Kis lélek-kokott.
 
 
 Ajkam festett, tű-szaggatta rajzolat.
 Fonál tartja össze testem.
 Valami örökké hasogat.
 Szívem helyén kóc,
 szeretlek-fonál gubanca.
 Ujjaid között fogy a mihaszna,
 mint tollamból
 betűkbe préselt gondolat.
 Mi haszna, ha magam vagyok
 sok divatos Barbie közt a múlt?
 
 
 Közelednék hozzád,
 de lábam haszontalan lóg,
 akár kezem,
 s a fejem is nehezen viselem.
 Talán akad majd, ki kukába hajít,
 hisz csak porfogó vagyok. Avítt.
 Egy álmodó, kis rongybaba,
 akinek, - lehet észre sem veszed -,
 feltépett a mellkasa.
 
 
 |  |  | 
 | 33. | [tulajdonos]: a halál pillanatképe | 2022-02-27 18:45 |  | szerette a fű zizegését
 télen léptei alatt a hó roppanását hallgatni
 most csak kiszáradt fűcsomókat érinthet a keze
 
 hó sincs sehol csak valami halk zizegés
 hallatszik ha nagyon fülel
 ám legtöbbször elnyomja a drónok hangját
 az ágyúzásoké
 csak ne zúgna minden repülő a fülében
 
 az eső sem olyan mint pár nappal ezelőtt
 
 ahogy végig folyik a szeme előtt
 vörösbe öltözteti a tájat
 azt az ismeretlen romhalmazt
 gödrökkel tarkított utat
 amin nemrég még autók száguldoztak
 
 idővel megszokja a zajt
 a fejében zúgó repülőket
 s nem zavarja az arcát beterítő vér sem
 
 a fájdalom álomszerű
 lehet csak elbóbiskolt s minden iszonyat
 kámforrá válik ha megtörli és kinyitja a szemét
 
 akkor biztos látni fogja hogy kék az ég
 sárga csíkokat fest a delelő februári nap
 a kéz pedig amelyik a fejét tartja anyja keze
 ahogy segít felöltözni mielőtt iskolába megy
 
 ez a kép egészen megnyugtatja
 s csendben elalszik a lövészárokban
 
 
 |  |  | 
 | 32. | [tulajdonos]: a láthatatatlanság ereje | 2022-02-23 06:53 |  | a rohanás az az átkozott rohanás
 mintha letudni vágynánk még az életet is
 mintha soha nem nyugvó vihar űzne
 úgy kergetjük az időt
 majd holnap majd azután
 s közben szakad a tél bundája
 tavasz könnyez
 délibáb idéz képeket
 s az őszi fáradt ragyogásban
 hiába lassít a természet
 mi már nem vagyunk ugyanazok
 te már máshol jársz
 a lépések hangja hiánnyá nő
 pedig láttalak
 és most is látlak
 ahogy egy felhő felett lépegetsz
 
 
 |  |  | 
 | 31. | [tulajdonos]: Néha még ébren | 2022-02-22 18:43 |  | Néha még ébren is elkapok egy-egy pillanatot,
 amit az itt felejtett bús esti órák
 köpenyének zsebébe rejtett a múlt.
 De hiábavalónak tűnik keresni
 rezdülésed labirintusában,
 el miért, s mikor veszett annyi
 homlok mögé ágyazott találkozás.
 Szavakból neked már tornyot nem építek,
 hiába hiányzik a harangzúgás.
 Néha még eszembe jutsz
 a "Tisztító szent tűz hogyha átaléget",
 ám a csendesedő vihart
 egyre többször váltja fel
 könnytelen megalkuvás.
 Kezed kezemből kitépted,
 de szívemig ér tenyeremben
 a sok kusza emlékfonál
 ...hát lépj velem Kedves csendesen,
 a lépcsőkön lefelé ballagunk már.
 
 *
 
 Utalások, idézetek:
 Ady: Az én menyasszonyom
 Robert Burns: John Andreson, szívem, John
 
 
 |  |  | 
 | 30. | [tulajdonos]: ...mert a Föld mégis gömbölyű | 2022-02-22 12:17 |  | hazudj, ha tudsz
 bordó lepedőd ráncaiba vágyat,
 ágyad puha gödrében
 ölednek szenvedélyt,
 részeg fejjel hazudj józanságot,
 üres zsebekbe kincset érő reményt.
 kilátást ablaktalan szobákból,
 süket fülekbe szimfóniát,
 tenger moraját miközben látod,
 sivatagi dűnékről illan el az árny.
 mosolyt mikor ölni szeretnél,
 könnyet, ha nincs is már szíved,
 kőszívű apát lelencnek,
 hazudj, ha tudsz s ha van kinek,
 láncot, bilincset hazudj szabadságnak,
 igaz világnak mákonyos hitet,
 hazudj, ha tudsz,
 mikor tükörbe nézel,
 és te néhanap még el is hiszed...
 mindent megtehetsz hamis talárban,
 míg dagadó zsebbel másokat becsapsz,
 de már ne rajzold korongnak a világot,
 a végén még lezuhansz.
 
 
 |  |  | 
 | 29. | [tulajdonos]: az égben | 2022-02-20 08:34 |  | szétnyitja a felhőket
 s piros bohócorrot ragasztva
 felnevet
 
 nem hittétek most nézzétek
 mit sose tettem
 lenézek rátok
 de tudjátok
 idefent nem az van amit vártok
 
 az angyalok rám se hederítenek
 mindegyik magával van elfoglalva
 a hírnevüket fényesítik
 a halál kaszáját
 s hazudoznak összevissza
 
 vérbe fagyott fehér galambok
 repkednek köröttük
 
 én sem tehetek mást
 körözök köztük
 felettetek
 s először próbálok hazudni nektek
 csodálatos a mennyekben
 
 
 |  |  | 
 | 28. | [tulajdonos]: egy naplóhoz | 2022-02-18 18:02 |  | február 16
 ó bazzmeg
 nem hiszem el
 *
 Paricska. Életmű.
 *
 ráérnél még vele
 hiszen minden ott van a maradósak
 vagy múlósak között
 
 szinte mindet olvastam
 s mindegyik valamit hozzám tett s
 valamit mindíg felszakított
 
 verseid
 gyilkos pontosak
 pengék
 ölni képesek
 *
 február 16
 annyira elképzelhetetlen
 
 
 |  |  | 
 | 27. | [tulajdonos]: Inkább töröld le könnyeid | 2022-02-18 13:57 |  | Várod a percet, az óra elüsse,
 de síri a csend, ahol angyalszó cseng.
 Megérzi a szíved, őseid tükre,
 nem törhet még össze. Az ég, ami zeng.
 A lárma magában félelem érve,
 mi eltakar, érdeket élesztve fel,
 ám lelkedben él, ki időben ébred,
 s könnyektől szenvedőt nem ítéli el.
 Kártyából épít a jövő ma várat,
 remegő kézzel, ha húzna lapot,
 lehet csak másnapig tartana váza,
 hát stabilan tartsd meg az asztallapot!
 
 
 |  |  | 
 Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
 Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
 
 
 | 
 |