NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-05-08 01:46 Összes olvasás: 171141188. | [tulajdonos]: ablaknál KV reggel | 2015-11-21 07:57 |
Ha utálom, rossznak érzem magam. Ez az ember úgy verte bele az orrom a szerelmembe, ahogy a kutya orrát nyomják bele a saját ürülékébe. Aztán elsétált úgy, h nem érzett semmit,( el is felejtette), én meg ott maradtam ebben. Utoljára még 1x megismételte, amit ismeretségünk folyamán mindig is mondott, h az 1etlen dolog, amit akart tőlem, az, h NE LEGYEK. Mert ha vagyok, az neki rossz. Ebből az ő emberségére nem következik semmi, pusztán az irántam való érzése/rólam való véleménye világos. Az viszont nem, h hogy kel fel ebből az ember. 2 látszatút kínálja magát. Egy, h nem gondolta komolyan, de 2 hét múlva megerősíti, h de. Kettő, h megutálom, de többszörös öngól. De csak fölkeltem, és túl vok azon, h fájdalmat tudjon okozni, v h magamat amiatt tartsam szarnak, mert neki nem értem semmit. Az egyetlen, amit viszont máig nem tudok, h mit lenne helyes gondolnom erről. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!