NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 06:57 Összes olvasás: 169440| 1550. | [tulajdonos]: kedd | 2021-06-08 16:17 |
Ordítanék. Bele egy gödörbe, ne hallja senki, kibőgném az összes szart magamból, aztán betemetném és a tájára se mennék többet.
Nem bírom elviselni. Illetve de, csak szar rettenetesen. Én ezt nem, nem, nem akarom tovább. Ha ránézek, fáj. Egyszerre zuhan rám összesűrítve az, h nem szeret és annak szörnyűsége, h én meg képes voltam. Vagyok. Nem tudom levetni, magam mögött hagyni. Egyelőre. (?)
Erre jön az iskolai helyzetem, ami időről időre halálra frusztrál.
Nem halok bele, de mazochista sem vagyok. Ami sajnálatos, mert merő élvezet lenne akkor most az élet. Normalitásra az esély nulla. Már csak azért is, mert az ő normalitás definíciója és az enyém köszönőviszonyban sincs egymással. Nem akar ő engem bántani, mert leszarja, h vagyok. Ha egyáltalán észlel, egy szánalmas szarnak lát, ahogy az engem lesajnáló tőbbi munkatársam is. Szörnyű, mikor visszatükröznek és elborzadok, h mennyi rosszat feltételeznek, mennyire kevésre tartanak. Ma is kaptam egy ilyen tükröt. Közvetlen utána ifjú úr is besétált a látóterembe. Jó nap volt. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
