NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 16:14 Összes olvasás: 171807| 434. | [tulajdonos]: gazdag | 2017-02-07 15:48 | | a gazdagság hozzáállás kérdése, olvasom. essen le állam, mit csinálnak ők másképpen. lehetőséget látnak, ott ahol a nyomorult akadályt. pl egy másik ember lábát, kezét, szívét az útban. de, el kell ismernem, igazad van. tényleg sose akartam gazdag lenni. az van, h zavarna. szégyellném magam a nincstelenek előtt. mivelhogy nem vagyok különb. abba az utcába, h megokoljam, h nekem mért jutott könnyebb élet, fűtött szoba, mármint, h lelki nyugalmam érdekében azt mondjam, h mert ÉN megérdemlem, amiben benne, h ő meg azt, a fűtetlent, ő balszerencséjének volt kovácsa, én meg a jó sorsomnak, na azt meg végképp nem. tülekedni se bírtam soha, a szüleim majd megőrültek, mikor végig nézték minden vasárnap a buszindulásnál, h akárhányadiknak értem oda, mindig az utolsók közt szálltam fel, pusztán, mert annyira undorodtam a törtetéstől, h aki belém nyomódott, attól azonnal elhúzódtam. versengést is utálom, se nyerni, se veszteni, kösz, nem. másokat legyőzni kivált, legfeljebb Góliát ellen csúzlival, viszont nem hagyni, h a hitványak győzzenek. meg lehet tőlem őrülni, tényleg. --- | |
| 433. | [tulajdonos]: volna | 2017-02-05 13:48 | olyan volt, hogy szeretnem kellett volna
az ilyenek általában magukkal ragadnak
mint az a ritka kulturális termék
aminek én lennék a célcsoportja
végül is ott volt benne minden
ami belőlem vmit ér, amitől máskor
mintha élnék, rám szabták őt tökéletesen.
Rettenetes sokáig tartott,
úgy tettem, mintha élnék,
pedig nem volt hozzá kedvem.
| |
| 432. | [tulajdonos]: óda | 2017-01-27 18:24 | Feltörhetetlen kód.
A rejtély, hogy miért.
Hogy lehet.
Osztán csak simán buta. Félművelt.
Bár a butaság önmagában is lenyűgöző, rejtélyes dolog.
A világot sarkaiból, ó nem, világteremtő antilogosz.
Nem hiány, vmi sűrű, öntörvény.
Feltörhetetlen kód. | |
| 431. | [tulajdonos]: zui | 2017-01-25 17:50 | Mikor már nincsen tétje,
mert minden zsetont elhasználtál
akkor megtörténik.
Találkozol vele, miközben a más ügyét
intézed éppen. Mellékesen
utánad nyúl és nincs kérdés,
olyan magától értetődő,
hogy attól csak mindent elejteni
és bólintani lehet. Persze,
hogy mi ketten. A fejed kóvályog,
hogy hát mégis van ilyen.
Aztán felébredsz és azon csodálkozol,
hogy az akadályok álmodban nem léteztek.
Ahogy a bedobott zsetonok sem.
És bár tegnaphoz képest nincs különbség,
ma nem lesz kedved semmihez.
| |
| 430. | [tulajdonos]: gb | 2017-01-25 16:10 | | I had a strange dream. A wish-fulfilling one I didn't use to have. I was going up to a person trying to ask a favour of him for somebody else and he turned out to be the Love that has never come and never will. Though he is a real person, for obvious reasons which I am not going to share the whole thing was purely symbolic. And it was pure and the one cut out exactly for me. And he was the One who has never existed. I have written quite a lot about love, I have been mixed up in several stories but the strength and utter hopelessness of the thing was laid out to me, personified even, last night. I have written stuff, I can write stuff even without actually being in love but now, with that dream still strangely picking at my heart, I just don't feel like having anything to with that at all. | |
| 429. | [tulajdonos]: ez is volt már | 2017-01-21 11:21 | Nekem nem kell, hogy rajtam meghatódjál,
lennék inkább bármi, mint számodra oltár,
vérző szívedtől az Isten megőrizzen,
ne legyen örökké, ne először érezd,
hogy igazid lennék, hát az bocs, de téves,
vegyél nagy levegőt, a lábadat vakard meg,
ami velünk most, megismételhetetlen,
de lehetnék más is, s lehetne más velem.
nem erre születtél, ahogy én sem,
nélküled is élek, kereken egészen.
a hiány ül térdedre ült, s én ölembe vettem,
szeress pátosz nélkül, vagy ne szeress sehogysem.
| |
| 428. | [tulajdonos]: leg | 2017-01-20 19:25 | Legalább meghalni a hegyek közt. Erdőben. Hol szeretnék élni? Mostanra, mivel a tengertől tépett partokról lemondtam, leegyszerűsödött: Pécsen/a Mecsekben. Régebben vívódtam, folyó, vagy erdő. Most az erdő áll nyerésre. Legalább az utolsó 2 évemben, mondjuk. Valahogy úgy, h legyen időm benne, vhogy ne úgy, ahogy most élek, h szinte mindegy, h hol, mert úgyse látom, csak a munkahely falait reggeltől késő délutánig, a saját kertem is, mintha nem is lenne. Ha délelőttöket nem is, legalább délutánokat odakint. Hétvégét. Csöndet. Hogy búcsúzóul még egyszer lenyűgözzön, h élek.
(Asszem, teljesen kizárt, h összejöjjön. Milyen arrogáns dolog is ez a legalább.)
*
A koleszszobámban egy időben az íróasztal fölött volt egy kockás papír. Pár nagybetű volt rajta szétszórva: N, M, Á, ...úgy 5-6 db, nevek kezdőbetűi. Embereké, akik ... itt most bajban vagyok, mert ateistának neveltek és ugyan ez abban az időben volt, mikor mindig volt nálam egy Biblia, aminek az eleje hiányzott, (konkrétan Mózes első 4 Könyve), de imádkozni hivatalosan biztos nem tudtam. Bele fogok bonyolódni, sose voltam egy sablon darab, aki a Bibliából vmire következtetett, ejtheti nyugodtan, mert másképp volt.
A kockás papírra visszatérve, azon azok az emberek voltak, akiket, nehéz kifejezni, megpróbáltam tartani. Akikért imádkoztam, mondhatnám, ha tudtam volna akkor már (mondjuk jó kérdés, vajon most tudok-e, vagy talán akkor, mikor nem tudtam, igazabban csináltam, pont, mert azt se tudtam, mit teszek), Köztük volt a férjem is, amire pár éve rácsodálkoztam, h mért is vettem őt is bele, mikor nem voltunk annyira jóban, de hát nem is arról szólt, hanem afféle rozsban a fogó, nem hagyni leesni, még ha nem is vagyok rá képes, volt ez inkább.
Nem véletlen, h eszembe jutott. Mert ki ugyan nem rakom, de vhol így működik ez nálam ma is. A bibliás dolgot meg utólag is nagyon szeretem, még ha. A szent kocsmázások, utólag nem, de akkor annak megélt egyestés utazóregényekhez kellett, mert oda mindig úgy, h akkor most bármi megtörténhet, kurvára nem a drogot, vagy élvezeti szereket, értve rajta, hanem valódi találkozásokat, amikhez útra készen kellett lenni, mit vinnél magaddal a lakatlan szigetre, az életedbe, hát ezt, a hitehagyott nagyanyám házában hányódó Bibliát, amit képes voltam félrészegen elő is venni és kiolvasni belőle, h hogy kéne élnem.
*
| |
| 427. | [tulajdonos]: u | 2017-01-17 14:25 | Te a létjogosultságod latolgatod, én a túlélési esélyeimet. Most épp feladnám, de ahhoz rólam kéne, hogy szóljon. Talán ezért nem vagyok depressziós sem. Nem adok magamra annyira. Mondhatnám, h magamra hagytál, de ahhoz olyan világ, viszony kéne, amiben ez a mondat kimondható.
| |
| 426. | [tulajdonos]: eltűnve | 2017-01-16 18:50 | Van úgy, hogy az ember évekig tünetmentes.
A láthatatlanságról nem jó beszélni. Utána sem látszol, csak az szúr szemet, h van veled vmi gond.
Kímélő üzemmód: mintha testi hibás lennél, vagy beteg. Utat nyitnak,sétálgass a folyosón, jól láthatóan egyedül. Van, aki szívére vesz, búcsúzáskor biztosít, hogy látszol. Aztán megkérdezi
a lapon lévő névről, nem tudod-e,ki lehet. Te vagy az. Remélhetőleg nem maradt nálad semmi fontos.
A szabadulás kulcsa. Megtaláltad, kijutottak. Két elképedt tekintet. Nem reménykedsz, hogy összerakják. A képekről hiányzol, mint mindig.
| |
| 425. | [tulajdonos]: árnyék | 2017-01-14 17:44 | | Nem szeretek nosztalgiázni, fényképeket készíteni, nézni szeretteimről. Minden megörökített pillanat elmulasztott lehetőség a pillanat átélésére, a múltidézés szorongást kelt bennem, mint a piacon halomban álló feldolgozott sertéstetem, a mennyiség, a bőség nyomaszt, közös múltunk, a múltam, aminek őrzője te vagy, mert nincs senki más, aki emlékezne rám 25 évvel ezelőttről, de nem vagyok otthon az emlékeidben rólam, felvetted a retrót és azokat a számokat fújod, amiket már akkor sem szerettem, vajon van kivel dumálnom, már nem vagyok benne biztos, egyedül vagyok, de látod, mégis erősebb vagyok, mint hetek óta, benned is egyre fakóbban, de a tömegben sorra akad meg rajtam az idegenek szeme. Rég voltam, rég voltam ilyen egyben. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
