NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2025-09-17 23:35 Összes olvasás: 202428| 344. | [tulajdonos]: találatok | 2016-08-17 09:42 |
Ódor György: Idill
Olyan volt, mintha már sose.
Akit elnyel valami mély, sötét.
A folyosón sétált, hogy ne
fájjon annyira a kivégző kép,
s rákiabáljanak megint
a felügyelők, akik kedvesek.
A közömbös világ szerint
a betegek is egészségesek.
**
Horváth Ágnes
Árulás
Árulás a lehulló falevél,
de késői hó ha borítja
-megleli mulandó méltóságát.
Innen
a fának támaszkodva figyelem,
hogy hull a hó
-s hogy fogynak
belepett, árulkodó szavaim.
**
Az előbbi meglepett, mert a kommentjei alapján nem gondoltam volna. Azon is elbámultam, h mennyit írt. Aztán gondolkoztam, h leírjam-e. Mert számomra ugyan ezek pozitív élmények, azzal együtt, h ráébresztenek, milyen keveset is tudok, meg milyen kicsike darabja a teljes képnek, amiből ítélek, de belefutottam már többször, h a másik félnek, akiről szó van, az hangosítódik ki, h eredetileg mi volt. (Annyi, h közöm nincs. Azt' lám.)
Az utóbbi - Horváth Ágnes- meg tiszta öröm. Találtam magamnak egy költőt, akinek a verseiben teljesen otthon. Akármelyik: ezt a nyelvet beszélem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
