NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-03 13:24 Összes olvasás: 205769| 24. | [tulajdonos]: korán | 2013-08-27 06:25 | Annak örömére, h korán keltem vki más kedvéért, írok ide. Különben tényleg örvendek, ha előbb vagyok fönn, mint a nap. Szeretem , ahogy gondolom mki, mikor az utcán vagyok, meg egyáltalán kinn, mielőtt felébred a világ.
Nem tom, mi van velem különben, de másodjára álmodtam azt, h megoldom a szorongásos álmom. Ami rém fura és nem volt rá példa korábban.
Az első még júliusban volt, a részleteket már elfelejtettem, de a lényeg, h beugrottam a tengerbe vki után, aki nem tudott úszni és elsüllyedt. Meg is találtam és együtt süllyedtünk tovább, miközben az a szó írta le a dolgot, h 'chill'. Sajnos tudom, honnan vettem, de ennek ellenére pontos volt, mert vót vmi végtelen nyugalom, de a halál hidege is benne. De a lényeg, h egyszer csak eszembe ötlik, h nem lesz ez így jó, mert ez a tenger, ennek nincs is alja, sose érünk le oda. Hogy akkor muszáj lesz felúszni. Oszt megfordultam és felvittem azt az embert is, aki miatt ott voltam. Arra ébredtem, h feljutottunk az utolsó levegővel.
Ma meg a szkoásos szorongásos trutyi ment, cigányok fenyegették a gyerekeim az ablakon keresztül, nagy bottal (volt már ilyen, de a valóságban gyerekek voltak), én meg hiába próbáltam rájuk kiáltani, nem jött ki hang a torkomon. De aztán átfordult: behívtam őket, adtam neki fogkefét(?!) és arra már nem emlékszem miket mondtam, de tudom, h két csomót is kioldottam, mert eltaláltam, mit mondjak. És a végén csak szeretet volt meg tisztelet, de akkor már vhogy kinn voltunk az erdőszélen. Hazajött a férjem, mondtam, megbarátkoztunk. Így volt. A nőt úgy hívták, Adrienn. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
