| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 05:54 Összes olvasás: 197627| 210. | [tulajdonos]: him | 2016-01-16 12:47 | Mikor egyedül maradtam otthon vmért, mindig próbáltam rendet rakni, mire anyám hazajön, h úgy találja a dolgait, mintha el se ment volna. H érezze, rám bízhatja.
Minden egyes alkalommal hibák özönét fedezte fel, furdalhatott a lelkiismeret, h tehettem ezt vele, h lehettem ilyen, h nem tudtam, nem emlékeztem, hogy.
A dolog később, h a szüleim hajlamosak voltak nem megjavíttatni a dolgokat, hanem megtartani a hibásan, vagy alig működő háztartási gépeket, tárgyakat , amik kellő elővigyázattal (Azt a gombot nem szabad megnyomni rajta, viszont van ott egy bot; a zuhanyra nem szabad átkapcsolni, a mosogató alatti tejfölös doboz fogja fel a szivárgó vizet stb stb) korlátozott mértékben azért tovább szolgálták őket, ám ha az ember meggondolatlanul nyúlt hozzájuk, akkor összeomlottak kisebb-nagyobb kárt és tetemes bosszúságot okozva, valóságos akadálypályává tette az ottlétet. Amin elbuktam minden egyes alkalommal.
Ami érdekes, h mégis, mindig újra, meg újra megpróbáltam megfelelni. Le is szarhattam volna, érthető reakció lett volna, de mégsem. Tudtam, h nem fog menni. Tudom. De akkor is.
Ez a bejegyzés nem rólam szólt, hanem róla. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
