NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-02-07 03:23 Összes olvasás: 214910| 1913. | [tulajdonos]: szóval | 2026-02-06 13:50 | Szóval egyáltalán nem tudok azonosulni Ratkó József verseivel sokszor, vagy sokszor nem értek egyet, azt hiszem, soha nem érzem azt, hogy vmit helyettem írt meg, de főbe kólintó dolgok vannak ebben az utcáról mentett könyven mégis.
Azt is szeretem, hogy az előző tulajdonos ceruzával jelölgetett sorokat. Először arra gyanakodtam, hogy tanárként, szavalóknak, vagy műsorokba, de olyasmi is ki van jelölve, ami műsorba biztos nem férne be, így most inkább azt hiszem, h mégis volt valódi olvasója, akinek a hagyatékából kerülhetett az utcai könyvszekrénybe.
Jólesik, h olvasva és értve voltak e sorok valaha.
Akkor is, ha, mondom, sokban nagyon nem egyezünk. De így, h halálra ítélt vagyok, jó nekem az a nézőpont, ami folyton számol vele.
Tényleg nehéz, többek között az állapotomból fakadó tabuk miatt nem írok többet, vagy ha igen, nem ide, nem nyilvánosan, így tele vagyok meg nem írt gondolatokkal, reflektálatlan élményekkel. Mert beszélgetni sem tudok az élőkkel, akik még a választóvonalon innen vannak. Igaz, azokkal sem, akik túl.
Egy idézet itt a végére:
Ratkó József: Feltámadásról való ének
Bebábozódva fekete fába,
faragott kőbe,
belecsavarva selymes nyálba,
puha időbe,
talán kinő a holtak szárnya,
testük megépül,
s a bábokat majd kifúrva-rágva
világra szédül
mind, új szívüket begyújtva, frissen
el-kirepülnek -
ragyogva röpköd köztük az Isten -
az lesz az ünnep. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
