NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 04:03 Összes olvasás: 192460| 1747. | [tulajdonos]: pusztába kiáltó | 2023-09-03 17:03 | Éveket töltöttem el úgy, hogy kerülgetett a sírás. Ott volt karnyújtásnyira, érintésre már-már kiszakadó vékony anyagból voltam, tele könnyekkel, amik talán újratermelődtek volna szinte azonnal, ha ki is sírom őket, mert az ok, legalábbis az egyik nyilvánvalóan beazonosítható oka nem szűnt, és nem is tudott megszűnni. De hát nem sírtam, vagy csak alig-alig. Talán jobb lett volna sírni néha, nem tudom.
Ez annyiban változik most, hogy egy ideje nem a sírás készülődik bennem, hanem ki kéne ordítanom magam. Múlt éjjel, már-már szokásos álmatlan óráim során, mikor már olvastam és nyelvet is tanultam, komolyan mérlegeltem, ugyan hova tudnék a környéken kibiciklizni, hogy ne legyenek körülöttem halló távolban emberek, s legalább kicsit kiordítsam magamból a rettenetet és fájdalmat).
Illyés Gyulától a Puszták népét olvastam különben, amit ma be is fejeztem. Csináltam a Molyon egy kihívást még a nyár elején Csabai László: A vidék lelke című novelláskötete után ugyanilyen címmel. Abban is főleg a Napkor című novellahármas hatására. Hiába származom mindkét ágon vidékről, parasztoktól, hiába töltöttem el az egész életemet kisvárosokban, mégis arcul csapott annak borzasztóan egyszerű, elveimmel, elképzeléseimmel pont szembe menő igazsága.
+++
"Olyan országban szeretnék élni, ahol nem a korrupció lenne a norma.
Ahol a csalás nem lenne nemzeti virtus.
Ahol azt, aki a hatalom megtartásáért bármit a szájára vesz és bármit elkövet, nem neveznénk zseniálisnak, pusztán azért, mert semmiféle erkölcsi gátja nincs.
Ahol le kéne mondani annak, aki bűnt követett el. Mert tisztességet várnánk el tőlük. Ahogyan magunktól is.
Ahol a politika nem meggazdagodási forrás, hanem közszolgálat lenne.
Ahol egy politikusban fel sem merülne, hogy megkárosítsa a hazáját.
Ahol a más baja együttérzést és szolidaritást váltana ki. És segíteni akarást, hogy ‘neki se legyen rossz’.
Ahol a felelősség vállalása mindennapos lenne, ahogy a hibák beismerése is. És magunkon kezdenénk.
Csalók és hatalomfüggő pszichopaták mindig lesznek. És rengeteg buta ember is, aki nem fogja fel, vagy akiben az erkölcsi érzék is tompa. De ők nem a nemzet kétharmada.”
"Írtam én nagy naivan 2022. február 6-án. Aztán volt egy választás, és a nemzetből 3,5 millió ember arra szavazott, hogy maradjon az, ami ennek az ellenkezője. A maradék időmben megpróbálok arra rájönni, hogy ez hogyan történhetett. Mert az írás célja mindig is az volt, s most is az, h tisztábban lássunk. Arra rájönni, mi az, ami van.
A legjobban a morális része foglalkoztat. Hogy hogyan lehetett jó lelkiismerettel rászavazni a gonoszra."
Ezt meg 2022. májusában írtam le. Azóta találtak egy rosszindulatú daganatot bennem és apám haldoklik. De az igazsághoz közelebb vagyok. Pl tudom, hogy a kérdést másképpen kell feltenni, mert az inkább az, h mit ér a morál, ha vidéki. Illetve milyen morál mozgatja a vidéket.
Illyés könyve a pusztai cselédekről szól, akik akkor az ország lakosságának 1/3-át tették ki. Döbbenetes. A boldog kilencvenes években , mikor először került a kezembe, még hihettem azt, h egy szerencsére magunk mögött hagyott rettenetes világot mutat be benne, de ma inkább a tudatalattiba süllyedt igazságai, amik nem múltak onnan el, amiktől "minden olyan, amilyen", borzongatnak meg, s tőlük az új nagybirtokok, vagy Hatvanpuszta gondolata is enyhén hátborzongatóvá válik.
Erről próbálok konkrétabban is írni. Elvégre ez adódik csupán ordítás helyett.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
